Lesújtó valóság,
Hamis látszatvilág.
Körbezár, s megfojt,
Lázadó véred hiába forrt.
Makacsság, és büszkeség.
Néha teher, néha erény.
Mégis fel kell adnod,
Ha jövődet akarod.
Te keselyű világ!
Legyőztél, örülj hát!
A lelkem nem kapod meg soha!
Karmaiddal nem érsz el oda!
Hátrahagyom múltam.
Eltemetem, aki voltam.
S bár nagyon fáj,
Félek, mert nem tudom mi vár…
4 hozzászólás
Szép versek, csak kár, hogy mind ilyen szomorú. 🙁
Nagyon szépen köszönöm! Az a fajta ember vagyok, aki nem mondja el senkinek, elmondja hát mindenkinek. És most egy elég nehéz időszakom van, tele kétségekkel, félelmekkel, sajnos ki kell adnom. De ígérem lesz vidám vers is! 🙂
Üdv.:
Serafis
Remélem hamar olvashatom a vidám verseidet is, mert jól írsz.
Nagyon szépen köszönöm. Örülök, hogy tetszenek a verseim. Az még kicsit várat magára…de remélem előbb utóbb lesz.