Éjjel-nappal csak rád gondolok,
esténként a képedet csókolom.
A szívem minden percben érted dobog,
s hallom hogy valaki az ajtón kopog.
Bízom benne,hogy te vagy az,
s lelkem mélyén már simogatsz.
De tudom,hogy nem lehetsz,
hiszen te mást szeretsz.
Ez ellen nem tudok mit tenni,
elmegyek hát a boltba virágot venni.
Virágot,a világ legszebb lányának,
mely lány éltet engem,s lelkem.
Szeretlek téged,
ameddig élek,
sose feledlek téged,
erre vegyél mérget!
Tudom hogy ez egy lehetetlen szerelem,
de engem a szerelem tüze éltet,
s érted meg teszek mindent,
te vagy az egyetlen kincsem.
1 hozzászólás
Kedves Milán!
Nekem tetszik a vers. Itt a nagyok biztos találnának benne kivetni valót, én csak annyit mondanék, hogy az az utolsó strófa nem tetszik… Valahogy az nekem nem illik a képbe nekem, de ez lehet az én bajom. 🙂 További jó alkotást!