Lehetnék felhő az ég csodás kékjén,
lehetnék virág, a föld legszebb rétjén,
lennék fénylő csillag a sötét éjben,
szép köröket írva,
glóriát festenék időben és térben.
Lennék akácfa, illatokat ontó,
madárfióka, szárnyat bontogató,
lehetnék mag, mit elvetnek a földbe,
szárba szökkenve
írnék, zöld véremmel, verseket az égre.
8 hozzászólás
Drága Ida!
Igen, lehetnél, és vagy is azzal, hogy figyeled, s leírod! A rácsodálkozás lényege, hogy bármivel lehet eggyé válni. Szép óhajok!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm szépen, Ylen, a kedves sorokat.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Éreztem, hogy valami szép versre találok nálad.És íme…örömmel olvastam.
Szeretettel gratulálok: Ági
Köszönöm szépen, Ági, örülök, hogy tetszett.
szeretettel
Ida
Kedves Ida csodás versedhez gratulálok.
Szeretettel: Györgyi
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél, kedves Györgyi!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nemcsak lehetnél költő, hanem az is vagy. Örömmel olvastam, üdv. Szilvi
Köszönöm kedves szavaid, Szilvi. bár valljuk be őszintén, kissé túloztál, de azért nagyon köszönöm. 🙂
üdv. Ida