Még lehettél volna meghatározó,
ha elhatározásod lett volna rá,
de te kérdőjeleken lógtál,
mint kampókra akasztott sonka,
s kettőspont nem került ebbe a sorba.
Vagy egy felkiáltójel vágott orrba?
Kálvárián rendeztél versenyfutást,
de stafétabot ott át nem adható,
ha múltad dárdáiba esel,
mikor majd szakad alattad a verem,
már feledem, hogy mondat voltál velem,
tintafolt leszel csak, mit tollam lehel.
11 hozzászólás
Az első szakasz nagy tetszett.A második…nem!
kedves Adrienn!
Néha azt szoktam mondani: Az izlések, és a pofonok külömbözök, az első az annak aki adja, a második, pedig annal aki kapja. Nekem is nagyon tettszik az első versszak, de a második versszaknek a két utolsó sora, az egyszerüen egy bomba(magyarul tök jó)
Az ember állandó problémája, mióta lejött a fákrol. milyen sokan, mondhatjuk nyugodtan rengetegen, addig ameddig van valami nekük, nem tudják megbecsülni, sőt mint saját tulajdonukat kezelik. Mikor azonban elvesztik, akkor sokszor mérgükben, még a falra is felmásznának. Pedig az első amit megtanultak,mikor a fárol lejöttek: A fekete parazsat, a kialudt tüzet, ahol már csak hamu van, nem érdemes fujni. Abbol már égő tűz sohase nem lesz, csak repülő penye. Ezt láttam, éreztem a versed olvasásánál.
üdv Toni
Kedves gyogyo) Köszönöm a hozzászólásod.
Kedves Toni! A tintafolt fejezi ki az egész vers lényegét, már betűre sem érdemes tovább.)
kedves Adrienn
Értettem, pontossan azért is tetszet a két utosó sor. mert több jelentősége van mint majdnem az egész vernek. Azért érdekessek vagyunk mi emberek, néha órákat is el tudunk beszélgetni arrol aki egy szóra sem érdemes, és egy egész verset irni arrol aki egy betüre sem érdemes. Néha jó a sorok között is olvasni, a beszélgetésben is a csent mond legtöbbet, ha az ember észreveszi, odafigyel a másikra, melyik szó elött, vagy melyik szó után van az az ici-pici csend, ami mindent elárul, Nagyon sokszor a kimondott szavakkal mi magunkat akarjuk meggyözni avval amit mondunk, mert sokszor ugyis mindegy, hogy a másik mit gondol.
üdv Toni
Javított változat: azért ide írom, mert javításnál elvésznek a hozzászólások) Egyszer majd újra felteszem.
Még lehettél volna meghatározó,
ha elhatározásod lett volna rá,
de te kérdőjeleken lógtál,
mint kampókra akasztott sonka,
s kettőspont nem került ebbe a sorba.
Vagy egy felkiáltójel vágott orrba?
Kálvárián rendeztél versenyfutást,
de stafétabot ott át nem adható,
ha múltad dárdáiba esel,
mikor majd szakad alattad a verem,
már feledem, hogy mondat voltál velem,
tintafolt leszel csak, mit tollam lehel.
Kedves Adrienn!
Nekem az egész vers tetszik, olyan stílusos és tárgyszerű, nagy érzelmektől és fájdalmaktól mentes írás, bizonyára fáj, ha valaki elveszíti nálunk a bizalmát, de tovább kell lépni.
Nagyon érdekes a rímképet, a szóhasználat, van egy olyan érzésem, hogy senki más nem írta volna meg így vagy hasonlóan ezt a témát, csak te.
De nagyon jól sikerült.
Üdv.:Tamás
Kedves jerrynostro!
Köszönöm)
Üd.
Adrienn
Érdekes vers, valóban különös hasonlatokkal.
Kedves Dalnoki!
Köszönöm, hogy olvastad.
Kedves Adrienn!
Már olvastam és még nem írtam hozzá. Most pótolom. Igen erőteljes vers.Szenvedéllyel teli és határozottságot sugall. Tetszett.
Szeretettel: Ági