Búsan szól a lélekharang,
valakit most elsiratnak.
Csak hallgatom, ahogy kondul,
minden ütés belém sajdul.
Messze száll a falu felett,
így búcsúzik el a lélek.
Ez egy végső istenhozzád
utoljára, hogy meghallják.
Mikor elnémul a harang,
szívünkben csak a csend marad.
Imánk száll a lélek után,
elkísérni hosszú útján.
13 hozzászólás
Kedves Judit!
Valóságos gondolatokat fogalmaztál meg egy szép versben!
Dallamossága száll, mint a fecske madár!
Gratulálok!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza, nagyon örülök, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Versed szép emlékezés.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Marietta!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Rövid versedben szépen megfogalmazva foglaltad össze a lélekharang csendülését. A harang búcsúztatást nagyon szép szokásnak tartom. Számomra mindig megható, amikor hallgatom.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, így igaz.
Szomorú leszek, ha hallom…
Szeretettel, Judit
Mélységesen szép.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Egy fájó búcsúzás, valakitől.
Sokszor eszünkbe jut, hogy amikor a harang megszólal, mintha éppen valaki integetni kezdene az itt maradottakhoz.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Semmi sem tud annyira fájon szólni, mint a lélekharang…
Köszönöm, hogy olvastad!
Üdv, Judit
Nagyon szép vers, kedves Judit.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka, nagyon köszönöm!
Üdv, Judit
Drága Judit!
Sajnos teljesen átérzem versed! Nagyon szépen megírtad!
Szeretettel olvastam: Zuzmara