Isten! – ha bírsz még velem,
fogj Ítéleted alá.
Letérdeplek Holdad, Napod,
s a Magyarok Csillaga elé!
Szorítoom számat némaságra,
hogy Törvényszéked elviseljem.
Tekintetem emberi bírákra
emelem! Őseim terheit
szívemben hordva –
szemeim sírásával
utakat apasztok el.
Bűnös asszonyt ismerő
kezem vízbe teszem
– nem számítok jövendőbbre!
Három hattyú,erős csőrrel,
átröppennek
homlokom reccsenő falán!
Szép leszek, jó leszek, akarattalan!
Így érj engem, Halál,
álomgödöréj/"mesék"-ben.
Istenem! Életem! Örök-valóságom!