Lélektisztogató
Nem tudtam kihipózni magam,
az erőlködéstől szemem csak haragos kék lett.
Ez tetszett meg neked,
hogy nyári égbolttá szelídíthetsz,
bárányfelhőket fodrozva oda,
hol eddig csak viharok jelei gyűltek.
Lélekhívogató
Előhívtál magamból,
hogy magamra nézzek.
Sötétkamrádban már nem félek
barátkozni azzal ami voltam,
ami lenni akarok.
Mind ami vagyok
itt rajzolódik ki
a vöröses fényben.
Beléd rejtőzöm,
legalsó rétegeidbe,
ahol lüktet mindaz a végtelen,
amivel egyetlen pillantásod
bevonni képes.
3 hozzászólás
Szia Sanna!
Ezekből a lélekjegyzetekből lehetne akár egy egész csokornyi, annyira élvezetesek, és annyira kimeríthetetlen ez a téma. Tetszik a megfogalmazása az érzéseidnek, nem hétköznapi, mégis természetes, amihez hasonlítasz.
Gratulálok!
Réka
Tetszik a lelked minden szava, különleges megfogalmazás és mégis értem, ez nálam igazi sikerélmény 🙂
Hanga
"Beléd rejtőzöm,
legalsó rétegeidbe,
ahol lüktet mindaz a végtelen,
amivel egyetlen pillantásod
bevonni képes."
Ez nagyon tetszik, mert át tudom érezni, talán nem úgy ahogy te, de nagyon kifejező