Egy elhagyott szobor áll
az ódon,régi temetőben
Egy szomorú lány haldoklik
az ősi sírok erdejében.
Halott kedvesét siratja
mély,keserű bánatában
Kinek emlékét már csak egy
törött szobor őrzi.
Egy rózsát tesz a sírboltra
s már nem remél,kesereg
Gondolatban kedvesénél jár
kit elragadott a Halál.
S egy örök percben
míg nyugszik minden
és az idő megáll
fájó lelkük egymásra talál.
4 hozzászólás
nagyon szép, grat!
Iszonyatosan tetszik! Főleg az első versszak, az eszembe juttatott valamit! 😉
Üdv, Kini
Szép. Fiatalon meghalt szerelmesét siratja az egyedül maradt lány. Manapság sajnos ez elég gyakori. Tetszik a versed.:)
Kedves Éjszakai fény!
Ez a versed tetszik a legjobban!!! Szinte eláraszt a lány fájdalma! Nagyon jól sikerült, épp ezért sajnálom, hogy nincs több vers, amit olvashatnék tőled!
Remélem, ha ismét idetalálok hozzád, lesznek fent újabbak!
Szeretettel: Falevél.