1.)
Váltakoznak a nappalok,
Ahogy a lelkem vitatkozik,
Néha lelépnek az angyalok,
Amíg minden megváltozik,
És nem marad semmi szépség
Nem marad semmi báj,
Magába forgat a kétség,
És űz, hogy kiabálj.
Ülj egyedül, te béna,
Te lélekvesztett tömeg,
Maradj csak addig néma,
Amíg zuhognak a kövek,
És ha némán kiállod,
Eléd hozzák a világot.
2.)
Bennem a mosoly néha felragyog,
Ha néha elfelejtem, hogy szól az eskü,
Hogy nem vagyok már a tied mindenestül.
Bennem a mosoly néha felragyog,
De nem felejtem, hogy semmit nem ígértél.
Csak tudatnám, hogy tényleg elvesztettél.
1 hozzászólás
Kedves Miléna!
Lelked vívódva azért vitázik,
Mert belül tudod, hogy Ő mégis hiányzik.
Mosolyod ha néha még felragyog,
Nem biztos, hogy őt végleg elhagyod.
Ha vitatkozik a lelked, akkor még nagyon életszerű a vitatéma.
Szeretettel:
Millali