Egy szemüveg,
esztékás keret,
seszínű, elhomályosult.
Ezen át látta a világot,
nem mindig tetszett, amit látott,
s olyannak vágyta, ami nem volt,
hát széppé tenni igyekezett.
Két cipő. Utolsó pár cipője.
A Körúton csináltatta.
Magas szárút bírt vizes lába,
vajszín sevró volt újkorába’,
lyukacsos, a befűzős
pertlit, jaj,
hányszor fűzném ma…!
Három harisnya, hátul varrott,
halcsont fűzőből,
ívben hajtott,
három csontfésű, kámeák,
fakult, lepréselt ibolyák,
és cérnakesztyű, horgolt csipke
(még lánykorából őrizgette),
s köves bross, havasi gyopár…
Négy zsebkendő, vasalt, szegett,
bennük emléket őrizett,
kiürült kölnisüvegek
illatait
kötötte meg…
Milflőr, ezervirágú slafrok,
szivacsos, steppelt, jó meleg.
Mikor ezt hordta,
már nem mesélt,
mikor ezt hordta,
én meséltem…
És aztán lassan elment, szépen,
mint jó gyerek, ki
szófogadó és engedékeny.
23 hozzászólás
Kedves Irén!
Ott zenél ebben a szívből jövő szép, szelíd
emlékezésben a lélek.
Gratulálok. Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Attila bá' !
Nagyon szépen köszönöm a véleményt…!
Gyönyörű vers, nagyon szép visszaemlékezés, Irénke, a tárgyak varázsereje ide idézte viselőjüket. Nagyon szép.
aLéb
Kedves Béla, köszönöm szépen!
Szia Irén!
Betévedtem ide, elolvastam, aztán kifeküdtem. Eszembe jutott az a fekete szemeteszsák, amiben egy-két alsónemű volt és néhány fontos használati tárgy, amihez már amúgy sem volt ereje, a gyásznapon érzéketlenül remegő kezembe nyomták, és én két hétig a fal mellé állítottam itthon, nem tudtam hozzáérni. Azóta majd 5 év telt el, a helyén van mind…
Iszonyúan felkavart a versed, bár asszem, nem egészen ilyen a tartalma, de nekem fájdalmas, egyébként csodaszép.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
meg kell mondjam, én bőgök, ahányszor elolvasom, szégyen vagy nem…
Nekem is nagyon fájdalmas.
Ezek szerint át tudtam adni azt, amit érzek, ha Rá gondolok.
Köszönöm…
Meghatott a versed, és azon kapom itt magam , gurul le egy könnycsepp az arcomon. Most mondanom kellene?… hé Marietta, de nem, hagyom…
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, drága Marietta, bár nem akartam senkit megríkatni…
Mit tegyek, ha ez jön át…?
Köszönöm szépen!
Kedves Irén!
Nagyon megható ez a Leltár. Magam is átéltem hasonlót…
Mennyi ártatlan kis emlék, ami könnyet csal a szemünkbe.
Nagyon jól megírtad a verset! Méltó megemlékezés…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, nagyon köszönöm szavaidat!
Ki tudja, kinek mit hordoz magában egy jelentéktelen apró tárgy is…
De emléke itt maradt.
Belőle lettem én szél-tépett virág,
álmok hordozója, kit visel még a világ.
S ha átadom mindazt, mit tőle kaptam én,
virágcsokorként hat majd e költemény.
Gondolatom,szavam, tettem teremtője,
fekhelyed már az örök álmok temetője.
Kedves Irén!
Mély borzongással olvastam versedet. Gyönyörű megemlékezés. Szívből gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Millali, nagyon köszönöm!
A verset külön is…
És figyelmedet…
Kedves Irén!
Ismerem az érzést, soha nem múlik el, legfeljebb az idő enyhíti egy kicsit.
A vers csodálatos, gyönyörű emléket állítottál.
Szeretettel gratulálok. Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart, köszönöm olvasásod, véleményed!
Nagyon meghatóan szépen zártad. Annyi olyan dologról írtál amiről csak sejtem mi lehet! de jó volt olvasni!
szeretettel-panka
Kedves Panka,
nem is gondoltam, hogy ezekből a tárgyakból nem mind ismerhető… igaz, már rég nem használjuk sokukat, de azért nem ismeretlenek, főleg az irodalomban. Jellemzőek egy előttünk járt korosztályra, azért is használtam fel őket. Mondok még párat: zoknitartó, bajuszpödrő, harisnyatartó, hózentróger, flór harisnya, orkánkabát…:)
Irénke!
Nagyon szép, megható verssel emlékeztél édesanyádra!
Szeretettel: Dávid
Kedves Dávid, örülök véleményednek!
Köszönöm az olvasást!
Gyönyörű és fájdalmas sorok!
Nem is tudok erre mást mondani!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt, nekem ennyi nagyon jólesett…
Köszönöm!
Egyszerű, tiszta,igaz. Megérintette a szívemet……nagyon.
Köszönöm, Szusi!
Mennyire örülök most, hogy nem hagytam ki. Nekem most kell még "leltárt" készítenem, s azt hiszem, ehhez hasonló lesz. Meghatottan olvastalak, és fájón.
Szeretettel.
pipacs