Lennék …

Lennék a csend, lennék a béke,
az úton lévőknek
Biztos menedéke.
Lennék az est átlátszó kékje
a békére vágyók
egyetlen reménye.
Lennék hamuban alvó parázs,
az út végén lennék elágazás.
Lennék a hajnal, kibontott hajjal,
rózsás pirkadattal,
ezüstös harmattal.
Lennék a Nap mi meleget ad,
szél mi ruhádba kap,
s örömében kacag.
Lennék szeretet ma, tegnap és holnap.
Lennék a szerelem mi rég gyúlt
és soha el nem múlt.
Lennék, ha még lehet,
lelkesedő ifjú,
kinek az sem bűn, ha hiú.
Lennék kócos mezítlábas kislány,
kinek lelkében a tiszta szeretet sem hiány.
Kit, ha megérint a szerelem,
azt érzi isteni kegyelem.
Lennék a nyugalom szigete,
a csend, a békesség tere,
hol a zarándokok fáradtan megállnak,
hálát mondanak Istennek,
feloldozást remélnek.
Bűn, bűntudat, ott köddé válna,
boldogság telepedne a világra.
Lennék reszkető forró levegő,
Lelkednek oltárán hófehér terítő,
hova áldozatként kincseket teszel,
helyette kárpótlást nem veszel,
Csak adsz ok nélkül szeretettel minden jót,
akkor is, ha nem látsz hasonlót.
Nem baj, ha nevetnek rajtad,
hogy mindenedet másnak adtad.
Lehetsz te az utolsó a sorban,
az előtted állók is ott lesznek veled a porban.
Nem a cél, az út a fontos, már tudod,
A mindenségből a Mindennek
Szavát hallod.