Nézem a tájat (magányomban),
Nézem a tó parttalan vizét,
Nézem hogy fuldoklik a bánat
nesztelen tátongó felszínén
Dobom mázsás kövem,s csobban…
Úgy foszlik mélybe,mint az álom,
Körgyűrűk árjaként jajongva
halottas nászát kell csodálnom.
Nézem fának dőlve a tájat,
Nézem a hó szűz fehér színét…
Ily csendes legyen az ágyam
testem utolsó lélegzetén
Parázs ha tüzében ellobban,
-nem vagyok gyáva-talán várom,
Megmosakodván a mocsokban
kaszást nyelvemmel inhalálom.
…
Nézem fűbe bújva a tájat,
Hangyák járják szolga útjukat,
Köztük rohanok…nincs bocsánat…
Belém fekete ÚR fúrt lyukat.
4 hozzászólás
Kedves Zotyapa!
Kellemes, ritmusos vers, tetszett.
Üdv: harcsa
Szia!
Ez a vers is nagyon jó! Az utolsó sort nem egészen értem, de sejtem miről van szó.
Grat. Gy.
Mit ne mondjak, letaglózott versed. Annyi feszültség, érzelem burjánzik Benned, remekül ki tudod fejezni betűkkel azt, ami bánt.
Kedves Gyömbér…
Utolsó sorom vallási nézetemet palástolja.
Kövezzenek meg sokan,nem vagyok kibékülve az egyházakkal,a papokkal.
Mielőtt bárki szórna rám átkot,mély tiszteletben tartom mindenkinek a hithovatartozását,és abba vetett bizodalmát.
Az én hitem a reinkarnációban van,és ott a pont is a szó végén.
Tisztelek mindenkit ha hisz Istenben,bármilyen vallást is gyakorol.
De nekem ő csak az ÚR.
Sajnálom,de nem az én uram.
zotyapa