Lenni csak szótlanul mint
a csend, min ül a
némaság
völgyek árnyain, bozontos
bokrok zöldjén,
mikor rezdül a levél tavasznak
illatán, hol
kanyarog a múlt mezsgyék
nyomán. S szökkennek
szavak,
mik járják emlékeit csordulón
annak a múltnak, hol pataknak
vize folyt habjain, neki a
messzeségnek
tova. Hol tétova ködök szálltak
néha, mikor a
hajnal árnyain sóhajok
csüngtek, pírján az ébredő
fénynek.
Lenni csak szótlanul,
s nézni az ábrándok szülte
percet, mint siet neki a
végtelennek, ennek az ezernyi
gondolatnak
most, hogy írom
versem, hogy írom
soraim,
mi talán valamivé lesz bennem.
Mert szeretném, ha lenne
valami,
ami hullat reményt, mi
betű, s a betűkből lesznek a
szavak, mik
áldanak Istent, mert én nélküle
immár nem vagyok.
Nélküle hiába lenne minden,
mit leírnék,
ha nem hinnék
benne. Mily' jó lenni szótlanul,
hagyni futni a végtelent,
keresve érteni
Isteni reményt,
mit a világon a milliárdokból
oly kevés ért.
Felgyúlni kell az
értelemért, kitárni szívet oda,
hol vár út, a hitnek
útja, lelni
békét abban, mit felfoghat az
ember, az Isten embere, mert
csak annak
adatik a szó, a hitnek
szava. Lenni csak szótlanul,
elmerülve minden gondolatba,
lelni érzést a
csendben, hordani
bennünk a végtelent, mi szül
ezernyi
szót, mit leírva ért meg
az ember, ha költeményül
fogan az a
bennünk rejlő, néhai
idegenség, mit szelidít a csend
merengéseiben lelt ezernyi
ábránd, hol vetül
elénk képe a
messzeségnek. Lenni csak
szótlanul, követve
a percet mint
halad, s ejteni könnyet mögötte
azért, hogy élünk,
még élünk.
6 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Elmélkedésed mindent,de mindent felsorol,használ,hasonlatokakal
kisérletezik,csak hogy elérd a lét kérdésésnek titkát!
Egy hely az,egy fogalom,kérdések erdeje,ahol nagyon sokan
megfordultak…egyesek kijutottak,masok nem találták meg
a kiutat.
"Felgyúlni kell az
értelemért, kitárni szívet oda,
hol vár út, a hitnek
útja, lelni
békét abban, mit felfoghat az"
Ez a Te utad!
Kedves sailor!
Igazán értékelem mélységét lelkivilágod érzelmeinek!
Oly éber a figyelmed, s mindenre kitrjed, oly szépen
elemzel mi engem is meglep milyen jól látod soraimat!
Te gratulálsz nekem, holott nem érdemlem oly csekély
az én költészetem a Te elemzéseidhez!
Úgy hogy én gratulálok Neked szívbéli örömmel oly csoda
ember vagy lelkületedben!
Szeretettel, s Barátsággal köszönök mindent!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Zoltán Kaposvárról 🙂
" mik
áldanak Istent, mert én nélküle
immár nem vagyok. "
Ez a Te mottód!
Nagyon szépek a hasonlataid!
Említettem régebben,hogy a természet szépsége,az
átélteken merengés elökészület arra,hogy megtaláld juk
értelmét a létezésnek!
Gratulálok remek írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Nagyon ügyeljetek
Csodaszép verset írtál.
Tetszenek a hasonlatok.
Köszönöm, hogy megosztottad:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Hálásan köszönöm jöttödet, s olvasásodat örülvén kedves szavaidnak!
Igazán értékelem mélységét lelkivilágod érzelmeinek, mit kifejezel egyszerű művem iránt kedves szavaiddal, ösztönzve ezzel engem!
Szeretettel üdvözöllek Téged és a családodat!
Zoltán Kaposvárról kívánva Nektek minden jót és szépeket!