Lepedőbe bújt Jenő,
irány, a vén temető!
A sírok közt lépeget,
mint a fehér szellemek.
Arra járkált Tóth Bertus,
kerülgette infarktus,
úgy megijedt Jenőtől,
cserjét csavart ki tőből.
Nem szívbajos mégsem ő,
azzal kapott ki Jenő,
nem üthette virággal,
hát elverte husánggal.
Szegény szellem jajgatott,
Bertus, én Jenő vagyok!
De akkor már késő volt,
kék-zöld lett és félig holt.
Tanulságos történet,
arra tanít meg téged,
ne öltsél te lepedőt,
hogy úgy járd a temetőt!
4 hozzászólás
Már nem először olvasom remek humorú versedet kedves Albert.
Most is mosolyra fakaszt!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm gratulációdat, Ica!
Szeretettel: alberth
Szia!
Szeretem a tanulságos írásokat, főleg, ha ennyi humorral fűszerezik.
Nagyon jót derültem.
Üdv
Zoli
Örülök, hogy tetszett, kedves Zoli!
Üdv.: alberth