Tavaszféle ez az idő,
lenyűgözni nem tud mégsem,
rapszodikus hangulata,
szele, pora itt sündörög.
Szép szalonjába nem enged,
azt sem tudom mi a vétkem,
várok egyre, várok némán,
szívem ágyúként dübörög.
Nyílt virágok rám se néznek,
dermedt szirmok színe sápad,
fák s a bokrok sóhajtoznak,
levélkékre árnyék vetül.
Csitítgatom a lelkemet,
bensőmből a remény árad,
lesz majd még igazi tavasz
– hinni kell rendületlenül!
7 hozzászólás
Szia Éva! 🙂
Szomorú-szép a tavaszod. Azt hiszem, sokan tudunk azonosulni gondolataiddal.
Az idei tavasz sajnos más, mint az eddigiek. A bezártság csorbítja szépségét, etejét.
Én is hiszem, hogy lesz még igazi. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Köszönöm a véleményed.
Most más hangon írjuk a verseket is.
Mielőbb legyünk túl ezen a nehéz időszakon,
Minden jót kívánok!
Szeretettel: Éva
Évi! Szomorúan, szép versed szeretettel olvastam. Reménykedjünk. lesz még örömteli tavaszunk! Éva
Kedves Éva!
Köszönöm a kedves szavaid 🙂
Szeretettel: Éva
kKedves Ligeti!
Csitítgatom a lelkemet,
bensőmből a remény árad,
lesz majd még igazi tavasz
– hinni kell rendületlenül"
ÚGY LEGYEN!
Gratulalok:sailor
"
sailor
Köszönöm szépen.
Higgyünk együtt….
Szeretettel: Éva
Köszönöm hogy olvashattam szomorú, gyönyörű szép versed. Szívvel, szeretettel.
Madárcsicsergős, szellőcirógatós szép napot kívánok,
jó egészségben: Zsuzsa