Romba dőlve fekszem este ágyamon.
Lüktető agyam feszült, de képzeleg.
Álmaim fakítva fest a fájdalom
életem falára szürke képeket.
Elcsigázva nézem ezt a tárlatot.
Sorsom Ócska múzeum, nem Ermitázs,
és tudom, mely érzelem ma áthat ott,
enyhe szánalom lehetne, semmi más.
Végzet éget engem. Úgy tör egyre rám,
mintha bánat öntené a vegyszerét.
Sírkövemre ez lesz írva: Lelke tán
halhatatlan, ám e testben egyszer élt.
Ezt leküzdenem lehetne módszerem.
Végre már be kéne venni gyógyszerem!
3 hozzászólás
Kedves Rythom!
Versed jól adja át a letargia érzését, egészen átéreztem még így is, hogy engem nem jellemez…
Tudom, hogy nehéz kérdés, és csak a vers témájára vonatkozik, de… biztos-e, hogy a gyógyszer megold egy problémát…? Biztos-e, hogy kezeli a lélek fájdalmát…?
Tetszik a versed szép, tiszta ritmusa is… Egy egészen kicsit azért vagyok szomorú – de tényleg csak egy kicsit… 🙂 – mert 2010-ben én kezdtem el publikálni ezen az oldalon olyan verseket, amik tiszta ritmusúak, azaz egyetlen versláb vonul végig az egész alkotáson (vagy valamilyen módon váltom a ritmust a versben)… aztán volt, aki ezt tovább vitte, és feledésbe merült a forrás… 🙂 Jó viszont így, ilyen módon is formálni a költészetet, kultúrát…
Szeretettel: barackvirág
Szia Rhytom!
Ezt akár én is írhattam volna, mert a tartalmat elég rendesen átérzem (ennél több is), a ritmusa pedig kiváltképp kedvemre való.
A képek látványosak, a legapróbb részletek is.
Kissé morbid részemről, hogy a kedvencem itt ez: "Sírkövemre ez lesz írva: Lelke tán
halhatatlan, ám e testben egyszer élt."
Komoly a vers, engem elég rendesen lehúz, de egyáltalán nem ellenkezem. Éppen erre van most szükségem, úgyhogy az is morbid, hogy a "jólesett olvasnom" szerepel itt.
Ha magadról írtad, szebbeket kívánok Neked, sok verset is, mert tudsz, na. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Tamás!
Mélyen átéreztem alkotásod, bár nem jellemző Rád ez a melankolikus hangulat…
A dallamosság, a keresztrímek és a végigvonuló tiszta rím, nagyon megkapó írásodban.
A befejezést jól feloldottad. Komoly a mondanivaló, de a végén mégis kaptál egy mosolyt…:)
Szeretettel olvastalak: Lyza