Éled az élet,
hiába kéred,
napsugár fénye,
nem a tiéd.
Langyos a hangod,
hangos a lantod,
apró szárnyakon,
repdes a kéj.
Hímporos kórság,
lagymatag jóság,
útjukat róják
éj tengerén.
Vizslatja léted,
cókmókod kéred,
szűkül a szeme
ordít a hév.
Egyszercsak vége,
folyik a mérge,
bánat a kérge,
azt hiszi él.
4 hozzászólás
Azt hiszi él…
Szuper lett kedves Edit, nagyon üt a vége…
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm, drága Zsuzsa.
Kedves Edit! A Balaton rövid, kurta, csattanós hullámai jól ismertek. Őket juttatja eszembe ez a vers, éppen úgy csapdosnak, mint a hullámok. Mi mindent ki lehet fejezni szavakkal! Már aki ért hozzá! Tetszett!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm, Kedves Bödön, hogy olvastál.
Kis locsi- fecsi hullámok, olyan mint én, ..😳😳😳😳.
Örülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel: Edit