Emlékül hord időt a szótlan múlt
sejtések tűnt homályán át,
s mikor felragyog
a mindenek dicsősége
áthatolva túl az ezredéveken,
felzeng ott az örök béke,
mert értelem fog-
ja tudni igazság szavát,
s letűnik a világ, az elkorcsult,
és annak minden borongó kora.
Már látszik, már jönnek érte,
szava odalesz,
az emberi kín lassan már
nem szorong, és nem bolyong a semmiben,
mert árvaságának szikár
múltján lengedez
a messzeség. Mi dicsérte
jövendők szavát, és majd akkorra,
mikor teljesül az, mi írva van,
eljön az örök boldogság
e földre azon
akarat szerint, ami nem
embertől való, hanem ki teremtett
életet, kitől van minden
hajnal és alkony.
Tudd azt! Létezik igazság,
mit keresel, nem csak általában…
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
írásaidban csiszolgatod a létezés határait,annak
értelmét!
Elmélkedéseid egy különös utat járnak…
más irányba mennek a tömeggel.
érzed körülötted a nyüzsgést,de nem leszel
része.
A cél élötted ami után mész
megosztani próbálod elmélkedésed gyümölcseit,
de nem mindenki fogadja el
habár ingyen osztod,mások jólétére!
Gratulálok csodaszép gondolataidra:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet!
Örülök annak, hogy találtál némi szépséget
versemben!
Mindig meglátod a lényeget e "nehezebb"
témák irányán is, mit igyekszem közvetíteni
egyszerű képességeimmel, de nem csupán
önmagamra támaszkodva, hanem Ő rá!
Üdvözlettel köszönve jöttödet! Zoli