Egy olyan helyen jártam
Ahol nem számít a szeretet
Hol nincs érték se szépség
Csak a betegség a mérték
Egy olyan helyen jártam
Ahol a család sem szent
Hol időpocséklás az alkotás
És nincs érzelem sem tudás
Egy olyan helyen jártam
Ahol nincs mardosó éhség
Hol nem érdekes a vélemény
Sem a kacatként gyűjtött emlék
Egy olyan helyen jártam
Ahol a sötétben ragadva fetrengtem
Hol az ima sem jutott eszembe
S fájdalmas hörgésem lett a muzsika
Egy olyan helyen jártam
Ahol tüdőt horpasztó nyomásban
És metsző gégeszorító fojtásban
Égetve tűnt tova az idő kereke
Egy olyan helyen jártam
Ahol a koronavírus volt a támadó
Hol a fájdalomból bőven kijutott
De a levegőből oly kevés maradt
Egy olyan helyen jártam
Ahol csak a légzés számított
Hol a létezés pillanatába gubózva
Szenvedtem, hogy élhessek!
15 hozzászólás
Szia! Szörnyű hely lehetett, de jó h már kint vagy! A vers nagyszerű, mellbe vágja az embert! Gyógyulást! Vigyázz magadra!!! Üdvözlettel: én
Köszönöm…
Neked is köszönöm szépen, hogy írtál.
Kedves manna!
Hihetetlen miken mentél keresztül!
A legjobbakat!
Szép napot:sailor
ÜGYELJ NAGYON MAGADRA
Kedves manna!
Jó, hogy visszajöttél arról a helyről ahol senki se szeretne lenni.
Versed megrendítő.
További gyógyulást kívánok, remélem vége lesz…egyszer!
Szeretettel
Ica
Kedves oroszlán!
Köszönöm, hogy olvastad soraimat és a jókívánságodat.. Még most is hihetetlen, hogy ez történt velem…
jajj 🙁
Köszönöm 😔
"A halál árnyékának völgye". Mikor már jajgatni sincs erő.
Gyógyulást kívánok. Üdv: ÁE.
Kedves Emil!
Jól látod, nagyon csúnya és fájdalmasan halál közeli volt ez az élmény.☹Köszönöm, h írtál.
Nem tudtam eldönteni, puszta tényközlés vagy személyes sors, akár panasz… Szerintem mindkettő lehet és mindkettő legyen is.
Ilyen helyen járni nem könnyű, de bizony szükséges. Akárcsak utána versbe foglalni a tapasztalatokat.
Kedves Madár!
Az írásomban nem igazán a szükséges valódi rossz helyszín és az ellátás volt a lényeg hanem az, hogy abban a helyzetben megváltozott értékrenddel az egymásra épűlt fájdalmas pillanatok egyre jobban beszűkítettek a saját testembe és agyamba. A bennem zajló betegség akkor egy szürreális helyszínként uralt engem. A légszomj és a fájdalom volt a félelmetes érzés, amitől végűl sikerűlt megszabadulnom Nem panaszkodom hanem hihetetlen hálát érzek, hogy túlvagyok rajta.Minden olyan embertársamnak kívánok sok erőt aki valamiért kapcsolatba kerűl a koronavírussal. Köszöm, hogy írtál.
Kedves Madár!
Az írásomban nem igazán a szükséges valódi rossz helyszín és az ellátás volt a lényeg hanem az, hogy abban a helyzetben megváltozott értékrenddel az egymásra épűlt fájdalmas pillanatok egyre jobban beszűkítettek a saját testembe és agyamba. A bennem zajló betegség akkor egy szürreális helyszínként uralt engem. A légszomj és a fájdalom volt a félelmetes érzés, amitől végűl sikerűlt megszabadulnom Nem panaszkodom hanem hihetetlen hálát érzek, hogy túlvagyok rajta.Minden olyan embertársamnak kívánok sok erőt aki valamiért kapcsolatba kerűl a koronavírussal. Köszöm, hogy írtál.
Nagyon jó, hogy ez a vers megszületett. Hiteles és pontos leírása annak, amit sok ember még elképzelni is nehezen tud. Hála Istennek meggyógyultál és ez már csak egy emlék marad. Szörnyű ez a betegség, válogatás nélkül szedi áldozatait. Talán a sok rettenetes dolog mellett adhat is valamit az embernek: tapasztalatot, mely által átértékelheti az életét és ha már meggyógyult, jobban megbecsüli azt. Szép és megrázó verset írtál.
Üdv. : Tamás.
Átéreztem versed én is hosszú ideig kínlódtam vele és még most is vannak nyomai….
Kitűnő versed szívvel olvastam.
Kellemes napokat kívánok:
Zsuzsa