Megigézett, akár egy szobor, oly fenséges,
Arcán sugárzik a remény, a jövő ígérete.
Nincs lila köd, csak bárányfelhős égbolt,
Elbújt a nap perzselő sugara a horizonton.
Távoli világba mereng két barna szempár,
Gyönyörű karcsú alakot takar e lila ruha.
Puha kis kézben megbújva egy parányi virág,
A tavaszi rét friss illatát rejtegeti szirma.
Sötéten izzó hosszú, fodros, lila ruha,
Méltóságteljesen fedve, fején egy kis lila csipke.
Színek csodálatos összhangja e képen,
Egy letűnt kor elfeledett nyugalmát varázsolja vissza.