Hangulat
1
Szivem olyan mint a falevél:
Nyári nap ha rátűz, elalél;
Keresi a csöndes félhomályt,
Hol hivalgó fény, zaj sohse bánt.
2
Mit nekem a kapzsi emberek –
Ha befogad árnyas, hűs berek.
Sárgarigó ver fönt a bogon,
Alkonyatkor úgy elhallgatom.
3
Árva pipacs ottan ácsorog,
Álomteje pillámra csorog,
S félig önkényt, fél-önkénytelen
Édes lankadás győz lelkemen.
4
Esthajnali harmat gyöngye hull,
Az ég alja halkan elpirul,
Csillagos köntösbe öltözik –
Szivembe a béke költözik.
5
Hattyúformán úszó fellegek
Szeldesik a tengerkék eget;
Elmerengek a kék távolon –
Tán hogy élek, azt is álmodom!?
***
Lipcsey Ádám 1864-1912
***
***
Stimmung
1
Mein Herz ist wie ein Akazien-Blatt:
wenn die Sonne heiß brennt, verwelkt halt;
sucht nach der ruhigen Dämmerung,
wo Schatten ist, ‘d der Lärm nie wehtut.
2
Für was brauche ich die Geizhälse –
wenn ein schattiger Platz ausmerze.
Der Goldamsel schlägt laut an den Stumpf,
in der Abenddämmerung im Sumpf.
3
Verwaister Klatschmohn lauert unfern,
sein’ Traummilch tropft auf meinen Wimpern,
‘d halb willkürlich, halb unwillkürlich
süßes Absacken nimmt die Seele mit.
4
Die Tauperlen fallen an die Blätter,
der Himmel wird Rot über die Felder,
in einem Sternengewand zeigt sich,
und im Herz, das Frieden bewegt mich.
5
Schwanen förmiger Schäfchenwolken
verzieren das meerblaue Himmel;
mein Blick schweift über den Gartenzaun –
vielleicht, das Leben, ist auch ein Traum?
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szebbnél szebb verseket társz élénk, boldogok
lehetnek a német olvasóid kik, ilyen gyönyörű
verseket olvashatnak fordításodban!
Micsoda kincsek ezek, nekünk biztosan kik oly'
nagyon szeretjük a költészetet!
Szeretettel gratulálok munkásságodhoz!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Köszönöm Zoli a gratuläciódat, én egy párévek ezelőtt egy 1800-as években kiadott újságban találtam egy verset amely annyira megtetszett, hogy mindenféleképpen meg akartam mutatni az itteni ismerőseimnek milyen szépek a magyar versek. Az írójáról sohasem hallottam, tejesen ismeretlen volt számomra a neve: Szendrey Júlia. A vers egy olyan konok „betegséggel” fertőzött meg, amelyik remélem, amíg élek hű marad hozzám. Akkor Gyímesi Emese segítségével megszereztem és át is fordítottam Júlia minden versét németre. Azóta szakadatlanul keresem a régi ismeretlen, vagy alig ismert magyar költők verseit, ugyanúgy az ismert magyar költők ismeretlen, vagy „agyonrahallgatott” verseit is, úgy mind Júlia versei is a magyar irodalom, agyonrahallgatta. Ma már ritkán is írok verseket, hanem minden időm a versek keresésével, és fordításával töltöm…üdv Tóni…
Szép elfoglaltság ez, kedves Tóni!
Te is gazdagodsz, s az olvasók is.
Sok munka van egy fordítással, ha igazán jól akarja csinálni az ember. No, és persze a keresés sem olyan könnyű.
Ne hagyd abba! 🙂
Szeretettel: gleam
Köszönöm Gleam az olvasást, a hozzászólást, igen a keresés… van amikor százával töröd fel a kagylókat, mig egyben egy gyöngyöt találsz…. És ide nem elég az akarat, ide kell valami ami belülről hajt…üdv Tóni…