Lippich Elek: Bizony szürkül / Wohl, es graut sich schon

Bizony szürkül

Bizony szürkül már az égbolt,
Bizony itt van már a dér
Bizony késő van már ahhoz,
Hogy ekképp szólj jó magadhoz:
Legény, tégy ki magadért!

Bizony kopnak már a színek,
Szív elvirul, hűl a vér!
Nagy remények, lassan szálltok.
Bizony a ti kis pályátok
Már a véghatárra ér.

Önfeledten, ha még néha
Föl is csendül egy dalom,
Siket csöndön száll keresztül.
Lányszívekben meg nem rezdül
Tőle édes izgalom.

Fakó tollú vén poéta,
Nézd, sötétlik a határ
Szárnyad is csügg, nincs már bája!
Tar fejedet hajtsd alája
S aludj szépen, agg madár!

Lippich Elek 1862 -1924

Wohl, es graut sich schon

Wohl, es graut sich der Himmel schon,
wohl, der Raureif ist schon da
wohl, es ist jetzt schon spät dazu
aber es ist ja kein tabu:
Junge zeig’s, warum bist du da!

Wohl, die Farben sind ziemlich fahl,
Herz verblüht, die Blut kühlt ab!
Groß‘ Hoffnungen, fliegen langsam.
euer Spielplatz ist kurz und lahm
und das Ende sehr schnell naht.

Gedankenlos, wenn es manchmal,
wenn es ein Lied gibt von mir
die taube Stille fliegt herbei,
an die Mädchen Herzen vorbei
ganz achtlos, und ohne Gier.

Alter Dichter mit fahler Feder,
Schau, das Etter wird dunkler.
Lahme Flügel, kannst nicht lupfen!
Neige deinen Kahlkopf drunter
und schlaf gut, du alter Kerl!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni