Locsolkodós gondolatok kavarognak főmben:
mit mondhatnék én, mit senki más előttem?
Dicsérjem a hölgyek páratlan szépségét?
Mondjam zöld erdőnek elkopott meséjét?
Fedjem fel talán a permetem forrását?
Csodatevő nyúlnak kérjem a tojását?
Nem tudom, lehet-e szavakkal elérnem,
hogy e virágszálak kinyíljanak nékem…
Szívüket, szirmukat tárják ki most szépen,
locsoló legényként ezt az egyet kérem!
Frissen fakadt bimbó szebb, mint bármely holmi,
már csak egy a kérdés: szabad-e locsolni?
4 hozzászólás
Kedves Kalina!
Egy kicsit hosszú, de nagyon kedves ez a nem szokványos versed. Ha ilyen verssel köszöntenének, örülnék.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Szia!
köszönöm a hozzászólást, remélem, nem hagytak elhervadni! 🙂
Kedves Kalina!
A Te versed sokkal szebb, mint amivel engem locsoltak meg az idén! /Ajtó mögött állok, hókupacot látok, nem akar olvadni, szabad-e locsolni?/
Azt hiszem, akiknek szántad, egy kicsit hosszú megjegyezni, de én örömmel olvastam!
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a kedves hozzászólást, ami a terjedelmet illeti, nekem már mondtak ennél hosszabbat is, ezért "merészkedtem" ilyen messzire vele! 🙂 Persze volt olyan locsolóm is, aki helyben rögtönzött – nem is akármilyent -, de kispapok is megfordultak a portámon, és ők nagyon szépeket tudnak! Szép napot!