2025. február 8., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Lomtemplom

    Vesztergom Andrea (Rea)By 17 hozzászólás1274 megtekintés

    Fáznom kellene? A templom nem hideg,
    ájtatos bosszú, de minden centinek.

    Menjél végre el, várok addig ott,
    többet nem jövök, mert nem vagyok bigott.

    Vannak nagy bulik, meg pláza és mozik,
    Isten figyelme elkalandozik,

    pupillája tág, az írisz véreres:
    Mindent Látó Szeme csatornát keres,

    a harang se zúg már, fülemben dobolt,
    elhagyott újra egy ébredő kobold,

    évekig vártam, de persze hasztalan,
    most meg szárnya nőtt és gyermek-arca van,

    minden csak ennyit ér, mint a plusz sorok:
    az Isten nem szeret. Jobb, ha kussolok.

    Share.

    17 hozzászólás

    4. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Köszönöm szépen Nektek.
      Sel, nem tévedsz.
      Ez a vers szól valakihez. Olyan valakihez, aki nem létezik, mert nem született meg. De sokszor elképzeltem, hogy megszületik majd. Hát, nem fog. S így nem is szeretném, ha a gondolataimban létezne.
      Hozzá szól.
      Lázadón, mérgesen, "antiklerikálisan és profánul" (állítólag), mert a vége durva.
      Lehet, de ebbe az érzésbe nem fért bele a "csendben maradok" kifejezés, csak a naturális, ösztönösebb változata. Valamint a lázadás.
      Ági: köszönöm. Igen, most szomorú vagyok.
      Panka: köszönöm, nagyon…és érzem.
      Jövő héten is velem lesztek lélekben, ugye?

    6. pirospipacs on

      Kedves Andrea!
      Teljesen emberi sorokat olvastam. Én azt szoktam mondani, hogy engem is csak azért vár meg a sarkon, hogy még egyet belémrughasson. A tehetetlen düh, bizony ilyen. Nincs ebben semmi, csak az, amit ki kellett mondanod, egy adott pillanatban. Ráadásul olyan összecsengő sorokban tetted, hogy még a dühöd is szép lett.
      Szeretettel: pipacs 🙂

    7. Finta Kata on

      Kedves Andrea!
      Gyönyörű versben tudod elmondani legnagyobb fájdalmadat is. Nagyon értesz mindenfajta versformához, élvezet olvasni, még ha ilyen dühödten is álltál hozzá. Akkor is remek.
      De ne keseredj el, a kellemetlen napok után szebbek és jobbak virradnak rád. Csak nehéz kivárni, amit szeretnél.
      Nekem is voltak- s vannak nagyon kellemetlen napjaim, amikor úgy érzem, hogy elhagytak az égiek, aztán rájövök, hogy még rosszbb is lehetne, s még az is ad némi vígaszt.
      De Neked kívánom, hogy elmúljanak a rossz kellemetlen érzések és örömöd teljen az életedben.
      Szeretettel: Kata

    10. Névtelen on

      Kedves Andrea!

      Soraid a szomorúság mellett nagyon szépek! Tudod ha Isten nem szeretne nem lenne élet a földön, és e hatalmas mindenségben üres lenne minden! Vannak előre nem látható dolok melyek nyomorgatják életünk napjait, de a szeretet meghittsége is tőle ered, mit Ő hintett el szívünk rejtekébe, hogy tudjunk fájdalmaink mellett remélve szeretni!

      Téged ne szeretne az Isten kinek, íly kivételes költői vénát lehelt a lényébe! Csoda ami benned fogant, hát csodáld és örvendj vele! Ui: A szív szomorúságától jobbá lesz az ember, mert így formálódik érzékennyé a lelki világ! ÜdV: Zoli

    14. aLéb on

      Sok fájdalmat érzek a versedben. A csalódottság nem az eszményben jelenik meg nekem itt, hanem az eszmény céljában, az emberben. Úgy hiszem étem a verset, mint ahogy azt is kiérezni vélem, hogy bármennyire is (jogosan, dühödben) durván zárod le a verset, te nem fogod ezt az ajtót becsukni, mert mire lenne akkor a keserűség. Bár bennem a vers a pillanatanyi érzés kifejeződéseként szólalt meg, úgy látom, ez az érzés mélyen rengette meg a belsővlágod.
      "Tart ugyan ma még, bár harántirányban megrepedt,
      fáj a félelem: majd ha dől, belül, alám temet."
      Remek a versed, mint mindig.
      aLéb

    Leave A Reply