Lou Andreas-Salomé:
Lebensgebet
Gewiß, so liebt ein Freund den Freund,
Wie ich dich liebe, Rätselleben –
Ob ich in dir gejauchzt, geweint,
Ob du mir Glück, ob Schmerz gegeben.
Ich liebe dich samt deinem Harme;
Und wenn du mich vernichten mußt,
Entreiße ich mich deinem Arme
Wie Freund sich reißt von Freundesbrust.
Mit ganzer Kraft umfaß ich dich!
Laß deine Flammen mich entzünden,
Laß noch in Glut des Kampfes mich
Dein Rätsel tiefer nur ergründen.
Jahrtausende zu sein! zu denken!
Schließ mich in beide Arme ein:
Hast du kein Glück mehr mir zu schenken
Wohlan – noch hast du deine Pein.
Hymnus an das Leben –
von Nietzsche vertont (1887)
die ketzte Strophe geändert
Jahrtausende zu denken und zu leben,
Wirf deinen Inhalt voll hinein!
Hast du kein Glück mehr übrig mir zu geben
Wohlan – noch hast du deine Pein. |
Lou Andreas-Salomé:
Élet-ima
Barát szeret így barátot,
Ahogy én téged, rejtély-élet –
Bármit kínálsz: derűt, átkot,
Boldogságot, avagy szükséget.
Együtt szeretlek keserveddel;
S ha kell, hogy eltűntess e létből,
Karodtól úgy szakad testem el,
Mint barát barát kebeléről.
Makacsul tartlak kezemben!
Engedd, hogy lángodtól kigyúljak,
Hagyd, hogy izzó küzdelemben
Rejtélyed mélyéig eljussak.
Ezeréves létben agyalni!
Add ölelő két karodat:
Ha boldogságot nem tudsz adni
Rajta – kínból bőven akad.
Hymnus az élethez –
Nietzsche megzenésítésében (1887)
az utolsó versszak módosítva
Évezredes gondolkodás és élet,
Tedd be teljes tartalmadat!
Ha boldogság nincs már, üres a készlet,
Rajta – kínból bőven akad.
(fordította: Tauber Ferenc) |
4 hozzászólás
Kedves Feri!
Nagyon szép sorok. Bizony, bármilyen is az élet, nehéz itt hagyni.
Szeretettel: Rita
Köszönöm, Rita!
Kedves Feri,
nekem nagyon tetszik ez a vers – annyira, hogy kicsit utána is néztem, mert megmozgatott, különleges irodalmi csemegének tartom.
Rendkívül érett gondolatok egy fiatal nő tollából, és tudok azonosulni is velük. Talán emiatt került ennyire közel hozzám, hiszen amit ebben a versben megírt, hiteles közvetítés, mert utána be is tartotta, méghozzá majdnem hat évtizeden keresztül.
Meghallgattam néhányszor Nietzsche megzenésített változatát, valamiért “idegennek” érzem, nem alkot harmóniát a verssel. Nem adja vissza azt az életfelfogást, amit Lou képviselt. Ez csak amolyan zenei megérzés.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt az elgondolkodtató, szép verset.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin!
Nietzsche megzenésítését én is idegennek érzem. Lou ezen verse pedig tényleg jó, és csemege.
Rilkét eléggé “átalakította”. Kb. 3 évig voltak együtt, ő 36, Rilke a 20-as éveiben.
A szakításuk kemény volt, hosszú adásszünet, de aztán igen meghitt barátság követte.
Az ő életét talán a pszichoanalízis határozta meg, de nagyban hozzájárult egy igazi zseni fejlődéséhez is. Mindamellett, hogy buktak rá a férfiak, valószínűleg a női egyenjogúság harcában is maradandót alkotott. Tényleg bámulatos.