A levegőben ott érződött a tavasz,
illatozó fák között zsongtak a méhek,
minden örült és ujjongott, nem volt panasz,
s én megláttalak előtotyogni téged.
Hathetes arcodon már huncutság fénylett,
apró lábacskáddal igyekeztél felém,
vágyakozásomból hirtelen remény lett,
e kicsi beagle az enyém lesz, az enyém.
Mint virgonc kölyök, aki bármily csínyre kész,
buzgólkodtál a kertben, almafa bánta,
olyan szorgosan ástál, majd megállt az ész,
munkád gyümölcse lett sok kidőlt palánta.
Eltelt hét év. Most felnőtt vagy, komoly kutya,
sétáinkon összeszokottan ballagunk,
járásod biztos, mint ki az utat tudja,
egymásra nézünk, és meghitten hallgatunk.
A kert immár békés, nem rágod a fákat,
lustán elnyújtózol a fenyő tövében,
szólok hozzád, felém emeled a lábad,
nagyokat szundikálsz gazdidnak ölében.
9 hozzászólás
Az állat egy külön boldogság 🙂 Aranyos lehet a kutyusod 🙂 Jó versike
Imádom az állatokat, úgyhogy láttam is amint elnyújtózik..))
Vigyázz Rá!
Érdekes a kezdet és a vers vége..
Pont ezzel e témával kapcsolatban akartam ma írni…
Érdekes.
Üdvi dp.
Nagyon kedves verset írtál szeretett kutyusodról:)
Kedves Boer, Dinipapa és Colhicum!
Köszönöm szépen a hozzászólásotokat.
Szeretettel: Rozália
Kedves, versebe szedett kutyus életrajz, ami elárulja, hogy írója nagyon szereti Lucy -t. Jó volt olvasni.
Zagyvapart.
Köszönöm, Zagyvapart!
Rozália
Kedves barátod van. Biztosan te is szereted az állatokat. A kutyusok különösen hűségesek, nem lehet bennük csalódni.
Kata
Kedves Kata!
Igen, nagyon szeretem az állatokat, és Lucy-vel valóban jó barátok vagyunk.
Szeretettel: Rozália
Drága Róz'!
Először azt hittem, egy kisbabáról van szó, aki épp járni tanul. Aztán egy kiskutya!
Nagyon kedves gesztus és mindenki ilyen kutyusra vágyik. Összeszokottság.
Köszönöm.