Lusta vagyok, és lusta a nyugágy is alattam.
Ma nem hadarok, szavaimat holnapra hagytam.
A naplopó Nap héderel, egy felhőn ül fölöttem,
a szél meg csak szédeleg a renyhe, lomha csöndben.
Tétlenül áll a jelen, az idő fügét mutat,
a pulzusom félpercenként alig verhet húszat.
Lusta vagyok, és lusta e vers is a papíron,
nem írja meg magát, hát vonakodva megírom.
6 hozzászólás
Kedves Netelka!
Még jó, hogy annyira azért nem voltál lusta.
Mert nem olvasta fel senki, ezért, de nem vonakodva, elolvastam, és nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm :))
"az idő fügét mutat" ez jó!
üdv.koko
Köszönöm, kedves koko!
Üdv: Erika
Kedves Neti!
Azért a játékosságod sem volt rest. 🙂
Üdv: Ria
:)) Köszi 🙂