Végleg ellobban ez a nyár.
A távolban tollászkodva vár
az ősz a hegyeken túl.
Érkező ködpárnák alatt lapul
a domb magányos árnya,
és a nyom avar-takart magánya.
Búcsúzol a nyár illatától újra,
tartóztatnád még, de útra
bízva engeded tovább…
Szívedet markolásszák
az andalító emlékek —
beléd ivódtak a képek.
Suhintó időben, sem a világ,
sem az élet nem lett mostohább.
Az ismétlődő élet rendje
ez: Ma csak a reggel, és az este
lett hűvösebb az ámuló tájon,
hallod — levél zizeg a sárguló ágon.
.
6 hozzászólás
Kedves Inda! Mesteri kézzel teremted meg azt az atmoszférát, melyben az ember megérzi:többről van itt szó, minthogy búcsúzik a nyár! Sok mindentől búcsúzunk ilyenkor: de kísérnek, ahogy írod az "andalító emlékek" Baráti öleléssel: én
Kedves Bödön!
Rátapintottál, bizony többet is mond az ember, amikor valamit, vagy valamiről írást rögzít. Köszönöm, hogy kitartóan követed föltett írásaimat. jó egészséget kívánok az őszben, a tél előtt.
Üdv. barátsággal, Inda.
Kedves Inda!
Milyen igaz gondolatot ragadtál meg! Az idei ősz olyan észrevétlen lopakodott be, hogy "csak a reggel, és az este
lett hűvösebb", de nappal még a nyár illúziója látszott. Az első két versszak egy szívszorító festmény.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen, mennyire igazad lett, a párom, már festi is azt a képet, amelyiket kint, Sirokon láttam, s írtam róla. ( Különben most egy hónapig festő kiállítása van Budapesten.)
Örülök, hogy olvastad, szeretettel, Inda.
Kedves Futóinda!
Dallamos, zenés versed repített engem is, mint egy falevelet. Vitt, vitt a melankóliába.
Szép.
Edit
Üdvözlet, kedves Edit!
Melankólia, érdekes, pedig nem ezt akartam elérni, igaz az ősz taroló mozgása kiváltja bennünk is, a látottak alapján, a kényszerű elmozdulást. Gondolatokat, és érzelmeket ébreszt, visszavetítő tükörként látjuk az elmúlt évszakok pillanatait. Főként ez volt, amely gondolataimat papírra vetette velem.
Örülök, hogy tetszett a fönt leírt "pillanat felvételem".
Szeretettel, Inda.