Ma és holnap

egész jó napom volt
de éjjel a telihold,
aludni nem hagyott
zaklatott hiányod

itt hagyott illatod
párnám rejtekében
belegyűrve féltve
szótlan menedékem

sötét felhőt festhet
s úgy virrad a reggel
hogy álmok közt újra
reményünk tévútja(?)