fagy
hó
és halál
riadt szárkúpok bújnak
a messzeségben
nincsenek sehol lábnyomai
a fénynek
csak arcra bukott fák
hevernek a hóban
tarkómon hideg a lámpafény
de odakint már március
csillagai fénylenek
gyorsuló idő
hurcol szekerén
míg a házak közt kóbor macska
ténfereg
ma
meleg déli szélben lélegzik
a csönd
hallani ahogy
sustorog a fákon
és leng mint az álom odafönt