Ma mire koccintunk?

Pulton már a koktél: túléljük a sokkot,
jól fölment az ára, rázhatjuk a rongyot.
Tán torkunkon akad e nemes elixír,
élvezzük a szánkban, míg lazán ki nem nyír.
Bomba robban olykor; nem segít, ha sírunk,
végső lesz az öngól: ma mire koccintunk?

Toporzékol Maris: megcsalta a párja,
szenvedését látta egy szakadt kispárna.
Minden férfi hazug, bár sokszor a nők is,
házasság "bűnétől" az Isten is őriz.
Agglegények leszünk; csak vedelünk s hízunk,
mondd meg, drága komám: ma mire koccintunk?

Bár jó kedvünk van ma, fölborult a világ,
szónokol a csaló, s felhörpintik szavát.
Elnémult az igaz, sarokban pityereg,
a trendi plázákban vészmadár csicsereg;
maradt némi pénzünk, majd holnap ordítunk,
megvárhat a számla, hisz ma még koccintunk!

Szitkozódik Gyula: kirúgták a cégtől,
tartaléka kevés, mannát vár az égből.
Felesége nincs már, de van három gyerek,
s etetni kell őket, egye meg a fene!-
s mi érzéketlenül csak hátat fordítunk,
hisz nincs még elég baj: na mire koccintunk?

Növekszik a válság, a forrás elapad,
tetőzik az ármány, megoldás nem akad.
Jön sok dühös ember, elszórnak pár átkot,
törnek-zúznak apák, s reszketnek a lányok.
Folytassuk az ivást, így viszályt nem szítunk,
elpatkolunk holnap, de ma még koccintunk!