Fűszerek között ébredez,
A cammogó idő elillan
És egy újabb ponthoz érkezett.
Gyönyörködtető színskála,
A napsugár mindhol beköszönt,
A szívünk az élet kincstára
Egy mosoly mindhol beköszönt.
Egy szál hóvirág nevet
És nevet vele minden állat,
Minden állat társat keres
És felkérik egymást táncra.
Zenét adja a fecskekórus
Megérkezvén a nyaralásból,
Makkot gyűjt egy-két mókus,
Leskelődő kecskepásztor.
Mint betört ablaküveg
Úgy töri meg a kedvet
Az erdőből egy brumm ütem.
Harapni lehet a csendet.
Előballag a barlangból
A bús brumm medve,
Hallgatja a jajj-jajj szót
És mancsaiban elvesz.
Csak ballag. A csodás napsugár
Tereli az egyetlen társhoz,
Ballag tovább bután
A reszkető hóvirághoz.
Árva virág mi lesz veled?
Lesújt rád a sors mancsa!
Ám körül veszik lágy kezek –
azaz mancsok – s a medve hangja.
Fülébe súg egy dallamot,
Oly egyszerű és kellemes,
A szív zenél – már nem dadog –
A szabad égen fellegek.
Majd megfordul és visszaballag
Fején tölgyfakoszorú,
Minden állat csak áll és hallgat.
Hisz oly macis – nagy és szomorú.
2 hozzászólás
Igazán aranyos vers, nekem kicsit sok volt a szóismétlés. A mindenhol beköszönt is kétszer van egész közel egymáshoz és a minden állat is, ezen változtatnék, de különben nagyon tetszett.
Delory
Nagyon szépen köszönöm Delory a hozzászólásodat. (:
Azokat szándékosan hagytam meg az elején, de ha zavarónak tűnik nekem is sokszori olvasás után akkor majd még gondolkodok rajta és átírom. Köszönöm, hogy szóltál.
Üdvözlettel: bandrás