(Igaz történet több felvonásban.)
Elbeszélő költemény
A kiscica közben felcseperedett,
s mint korábban Kormi,
nyolckilós nagy kandúrrá fejlődött.
Így történt, hogy kis Gigiből nemsokára
nagy hős lett!
Amikor Kormi elgyöngült,
az Óváros királyságáról lemondva,
átadta Giginek!
Maca, a macskaasszony pedig Kormitól
átvette a házfőnökséget.
*
Gigi már felnőtt, nagycica, az Óváros-téren
sok a dolga, mivel a cicalányokat látogatja.
Ezért februártól októberig alig lehet látni,
annyira elfoglalt, olykor napokig,
akár egy hétig elmaradozik,
ilyenkor lefogy, alig lehet ráismerni.
Munkában kifáradva, éhesen-csapzottan,
gyakran korahajnalban érkezik haza.
Gyorsan befalja ételét, addig gazdasszonya
leszedegeti róla a bogáncsot-kullancsot.
Őfelségének ez nem tetszik,
ezért haragosan morgolódik.
Utána sietve távozik, mint egy irodista,
kinek az ideje percekre van kiszámítva.
A macskalyukat gyorsan megcélozza,
majd azon kibújva, sietve indul a dolgára.
*
Egyszer azonban mint elődje,
ő is alaposan megjárt,
súlyos sérüléssel tért haza késő éjszaka.
Sántítva bejött a szobába, nyávogva mutatta,
hogy első lába labdaként van bedagadva.
Reggel orvosunk elhűlve nézte
s nekem magyarázta
hogy csapdába kerülhetett szegény pára,
majd kínjában, az összekötő huzalt elrágta,
hogy kiszabaduljon belőle a lába.
A huzal karimája maradt rajta, mancsát elszorítva.
Az állatorvos elaltatta, aztán megoperálta.
*
Gigi csak télen marad nyugton otthonában,
ilyenkor párnákon pihen a meleg szobában.
Hátán fekve, nyújtózik nagyokat,
élvezve a téli pihenő-napokat.
Aztán amikor a napok hosszabbodnak,
Gigi vándorútjára indul
Egy hideg estén úgy búcsúztam tőle:
ha nagyon sietsz, csak menj, de aztán
hajnalban reggelizni igyekezzél haza!
Nem is sejthettük, hogy többé nem látjuk őt soha.
Örökre kellett elbúcsúznom tőle,
ki tudja, mi történt vele?
Talán egy autó is elüthette,
vagy egy gonosz ember megölte.
Sokáig vártuk, hátha mégis visszajő,
mint Kormi, de Gigi ezután
soha többé nem jött elő.
Maca cica, az anya, kölykét úgy siratta,
sétált föl-alá folyosón és a szobákban,
bennünket meghatva, kereste siránkozva
Gigit, fejét körbejáratva.
Folytatása következik!
4 hozzászólás
Szia!
Nagyon szeretem én is a cicákat, csak az a rossz, hogy állandóan csavarognak, és közben ki tudja, mi érheti őket.
Szeretettel: Rozália
Szeretem a macskás sztorikat, (ezt is) főleg, hogy mellettem is itt figyel egy igen helyre, hat hónapos Smüle. A költeménnyel azonban bajom van: az, hogy nem költemény, hanem valami nehezen versformába gyömöszölt próza. Lehet, hogy inkább abban a formában kellene megírni?
Kedves Gunoda!
Egyetértek azzal, amit elmondtál. Az egész történet megvan prózában is. De már tapasztalatból tudom, amikor részletekben (egy-egy általában 10 oldal lehetett) föltettem egyik rövid regényemet, tapasztaltam, hogy nem szívesen olvasnak hosszú írásokat Interneten. Én sem. Ezért írtam meg amolyan majdnem-versként is, vagy talán azért, hogy újra átéljem a velük való életemet!? Talán ezért.
Köszönöm, hogy meglátogattál, és elmondtad a véleményedet.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Eszter! Hűséges voltál, elkísértél végig, pedig tudom, sok volt olvasni az én majdnem-versemet. Köszönöm, hogy érdeklődést mutattál. Nézegetem az újonnan föltett képedet. Kislányoddal vagy együtt? Nagyon kicsi a kép, nehezen kivehető.
Szeretettel: Kati