Madárka

Sok jó asszony Máriának
Felajánlva életét,
Kolostorba bevonulva
Szépen, csöndben éldegélt.

Történt egy nap, hajnaltájban,
Új kis-kertész érkezett,
Ki nem tudta mi a módi,
Viszont nem is kérdezett.

Azt tudta csak, mi a dolga,
Ám nyelvére nem ügyelt;
Így történt meg ez az eset,
Mikor sok fa már rügyelt:

Egyik reggel, amikor még
A főnővér volt csak fent,
Kezdte metszeni a sövényt
Kinn a kertben, odalent.

Pontosabban kezdte volna
Metszeni a gallyakat,
Ám előbb elhessegette
Az ott álló madarat.

S az aranyos kismadárka
Tovaröppent, mint a nyár,
Mikor emígy szólt a kertész:
Hess picsába, kismadár!

Ám meghallá a főnővér
Eme durva szavakat,
S nem tudván azt mire vélni
A kertészhez kiszaladt.

Mondta neki: Ejnye-bejnye!
Hát, mit tett a madárka?!
Miért nem csak annyit mond: Hess!
Hiszen úgy is elszállna!

Fülét-farkát jól behúzva
A kis-kertész motyogott
Valami bocsánat félét,
Aztán tovább dolgozott.

Ám amint a jó főnővér
Visszatért a zárdába,
Mintha tán csak incselkedne,
Visszaszállt a madárka.

A kertész dolgozott volna
S nem izgatta semmi már,
Nem nézte, hol a nővér, s szólt:
Hess picsába, kismadár!

S a főnővér ismét hallá,
Mit a kertész kiálta,
S szépen kéri: Mondja csak, hess!
Hiszen úgyis elszállna!

Nem tudott már mit mondani
A kertész e szavakra,
Hisz a madár újból s újból
Visszaszállt a gallyakra.

S előbb utóbb csak elérte,
Hogy a kertész unja már
S még jó párszor emígy szóljon:
Hess picsába, kismadár!

Utóvégre a főnővér,
Mint a kertész tanára,
Legyintett s szólt: Mondja csak, hess!
S majd elszáll a picsába…