Szárnyalnak a vad szómadarak,
sirályok, héják, sasok, keselyűk,
éles csőrűek, csípősek, keserűk,
szárnyalnak a vad szómadarak.
Magasra szállnak, aztán lecsapnak,
késként hasítják a jeges levegőt,
vijjognak egy eget-földet rengetőt,
magasra szállnak, aztán lecsapnak.
Vadászok jönnek! Rettegjetek, költők!
Árnyseregük fegyverei gyilkosak,
kíméletlen lelövik a szavakat.
Vadászok jönnek! Rettegjetek, költők!
Bújjatok bozótba, bár megszaggat a tövis,
de mentsétek meg a madarakat,
ők életetek árán is szárnyaljanak:
bújjatok bozótba, bár megszaggat a tövis.
Költsétek ki tojásaikból őket,
most rakták csak, frissek még,
új madarakra vár az ég,
költsétek ki tojásaikból őket.
Ha már útnak eresztettétek,
ne féljetek, szabadság a sorsuk,
örök szél borzolja fényes tolluk,
ha már útnak eresztettétek.
Kik örök fényben, örök széllel szállnak,
azok sorsa szabad, szerelme független,
én is minden szavammal őket ünneplem,
kik örök fényben, örök széllel szállnak.
Elragadnak téged is a madarak,
Ha egyet láttál, ismerni akarod mindet,
magukhoz vonzzák szíved és szemed,
elragadnak téged is a madarak.
(2006. november 5.)
5 hozzászólás
Szééép! Kinőnek a szárnyaim, ha ezt olvasom! Nagyon tetszik! És jó a hasonlat is, a szavak néha tényleg olyanok, mint a madarak, és elrepítenek, messze-messze…
Tényleg nagyon kifejező. A vadászos rész váratlan volt, és hatásos.
“Kik örök fényben, örök széllel szállnak…” Kívánom, hogy a te madaraid még sokáig szálljanak, és messze, és vigyék el a híredet, mert nagyon jól írsz!
Kedves Klárika! Ez egy komoly, szép vers és kifejező. Különösen találók a következő sorok: “Ha már útnak eresztettétek,
Ne féljetek, szabadság a sorsuk”
Gratulálok és biztatlak hasonló nívójú versek írására.
Üdvözlettel: Túri I.
Nagyon-nagyon kifejező, szép vers:)
Ha tudnátok, hogy ki írta az eredetit nem dicsérnétek Zsázsát!
Nicsak, mit találtam! :)) Az eleje még nagyon tetszett, aztán már nem annyira, csapongóvá váltál, elveszítette a "feszességét" a vers szerintem. Amúgy nagyon Adys a szerkezet és a szóhasználat is. És én szeretem Adyt. 🙂
Üdv,
Poppy