A lényegiségből nagy semmi lesz,
megszűnik a fekete és fehér
viszonya, homogén lesz a közeg,
magába csavaródik ki a tér.
Fejbelőtt árnyékok keringenek
a keserű zérómondat körül,
hallgatnak mind a régi istenek,
a Fődöntnök közönyfelhőben ül.
Beteges képkockák peregnek le
a szétbaszott ős-játéktér felett,
dumdumgolyó hatol a percekbe,
helytelenné lesznek helyes helyek.
Szaros-véragyvelős karmazsin vérfolyam
árjába fúl a részeg nem-lét domborzata.
3 hozzászólás
Szia!
Azt a mindenit! Ez nagyon üt…Tiszta apokalipszis. Azt hiszem, még vissza kell jönnöm később is elolvasni.
Gratuláció, jó nagy! És köszönet az élményért…
Húúúúúúúúúúúúúúú! Pedig én nagyon szeretem az abszurdot! És ez annak bizony tökéles, de sajnos az obszcén szavak, kifejezések megrontották az örömemet, az abszurd, de ronda versed felett.
szeretettel fefo
Sajnálom az obszcénusságot, én elég szókimondó vagyok versben, sajnos, még a ,,szétbaszott” és a ,,szaros” jelzők szerintem ide kellettek hangulatofokozónak… 🙂 Egyébkén nem vagyok olyan mocskos szájú valaki, szerencsére.