Aki meghal: lezuhan önmagába,
Nem lebegteti az égbe lelke szárnya,
Álmok nem köszöntik, vágyakat nem ébreszt,
Mosolyából a szépség semmivé lesz,
Lázas csókoktól nem fog felforrni bőre,
Izgalom nem fogja, gyomra nem remeg tőle,
Nem játszik ujjongás gerince húrjain,
Nem figyel, hogy simítják homlokát ujjaim,
Kínoktól se szenved, semmi nem jajdul benne,
Mintha már nem ember, csak egy kőkupac lenne,
Holt tervek fedik be teste pőreségét,
Nem érzi meg ezt sem, nem érdekli a vég-lét.
Marad mozdulatlan, könyörtelen szobornak,
Kit se örömök, se könnyek nem zavarnak,
Ha lelke nem repíti, vissza is igaz,
Ki magába visszahull: meghalva marad az.
8 hozzászólás
Nagyon jó vers! Én azért reménykedem a lélek szárnyalásában, bár ezt a realista elképzelést sem vetem meg… örök rejtély, mi történik ekkor, s mi is az a 21 gramm pontosan. Elgondolkodtató…
Persze erről is szó van valahol, de nem igazán a halált akartam megjeleníteni. A lélek "meghalhat" akkor is, ha az ember tulajdonképpen él. Ha valaki bezárkózik önmagába, nem figyel a vele törődő emberekre, önzővé válik, az ugyanúgy halál. Csak másfajta, persze.
Köszönöm, hogy írtál!
Miléna
Értem, nagyon is. Kicsit beszűkült gondolatsorom a test biológiai halálára, ez esetben azonban pusztán a lélek hal meg. Nagyon is értem ezt a nagyszerű verset. Köszönöm, hogy Veled gondolkozhattam erről.
Szia Miléna!
Tetszik a versed, csupán az utolsó sor "meghalva" szavába kötnék bele (nagyon magyartalan), talán a "holtan" szó jobb lenne helyette.
Szeretettel:
Évi
Köszönöm!
Tudom hogy magyartalan a meghalva, de sokkal inkább kifejezi a dolog véglegességét, mint a holtan, szerintem.
Miléna
Kedves Miléna!
Komoly tartalmú elmélkedés. Szerintem nagyon jó. Gratulálok!
Ági
Kedves Miléna!
Bizony a közöny és az érzéketlenség olyan mint ha az ember meg lenne halva. Szépen leírtad versedben.
szeretettel-panka
Kedves Miléna!
Érdekes gondolat az elmúlásról és magáról a halálról. Te így látod ezek szerint. Hm. Mindenki más képet mutat erről és más a véleménye. A téma örök, a lélek hallhatatlan, csak a test múlandó. Most hirtelen ezek a gondolatok jutottak a verseddel kapcsolatosan eszembe. Üdvözlettel: Szilvi