Ne pózolj itt nekem,
ne keress szavakat,
légy te természetes,
ne játszd meg magadat!
Igazi énedet
akarom látni én,
ne színészkedj nekem,
mert az semmit nem ér!
Nem kell a jópofi,
ha bosszant mit mondok,
torkomnak ugorhatsz,
ha ünnepet rontok!
Legalább megtudom,
milyen vagy kedvesem,
s ha túl nyers modorod,
lelépek csendesen.
Mutasd ki fogadnak
fehérjét időben,
s máris elnyerhetsz egy
szép búcsút én tőlem!
De ha türelmes vagy,
kedves, finom, bájos,
akkor lészen szíved
az enyémmel páros!
Magadat add nekem,
a valós énedet,
addig felvillantom
szebb orcám te neked!
3 hozzászólás
Kedves alberth!
Igazán tetszett a vers, őszinte és egyenes! Gratulálok!
Üdv: Délibáb
Kedves Albert!
Jó vers, mondhatom. A legutolsó szakaszhoz lenne egy kérdésem:
"Magadat add nekem,
a valós énedet,
addig felvillantom
szebb orcám te neked!"
Itt a kérdés: és mi lesz utána!
Nagyon jó vers! Szeretettel: Kata
Kedves Albert!
Te a szebbiket? Csak ő, magát?
Na, jól van ez így is!
S Te, mikor magadat?
Versbe válaszolj, ha lehet!
Kedvvel olvastalak:
Ildikó