Kinn, az udvaron, lompos csönd hever.
A meszelt házfalon lusta,
nagy legyek zsizsegnek.
A sárga nap okkerba csúszik át.
Az árnyak lába megnő,
bohócai az estnek,
kötélre csimpaszkodnak
a száradó ruhák között.
A létra második fokán ülök.
Jó így, fáradtnak lenni.
Lábamnál kutyám szöszmötöl,
majd ásít nagyot,
Nem jár most erre senki,
egymagam a teljesség vagyok.
Magamban
Szerző: szilkati
6 hozzászólás
jó is ez így!
Szia túlparti!
Szerintem is.
Kati
Kedevs Kati!
Nagyon tetszett!
"Nem jár most erre senki,
egymagam a teljesség vagyok."
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett a vers. Néha szükséges ez a pihentető magány.
Szeretettel: Kati
Belső csedesség!
Tetszett.
Szeretettel gratulálok Kati remek versedhez.
Ica
Köszönöm Ica, hogy elolvastad. Nagyon jól kiérezted belőle azt a bizonyos belső csöndet.
Szeretettel: Kati