1.
Melletted nem maradt erőm
verset is írni még
Te elhagytál s rámszakadtak az esték
Most ráérek gondolkodni miért
2.
Magamtól eszembe se jutott volna
De Te elvittél a Vidámparkba
Micsoda szerencse, hisz az oltári móka!
S felültünk a hullámvasútra.
Egy alagút után aztán
kifogyott alólam a csúszda
3.
Te megpróbáltál
a magad képére-kedvére faragni
– neved is férfias erő –
elvásott rajtam
szépen lassan
a szobrászvéső
Túl kemény vagyok
valaki felpuhíthatna már
s formázó hatalmas kezében
alakulnék engedelmesen
Fogjon tenyerébe,
ingébe rejtsen,
melengessen,
és nézze el nekem, ha néha
hideg a kezem
Szegény kicsi lány – így mondja –
mennyit küzdesz,
arra már nem marad hőd, hogy
magadat is fűtsed
4.
Talán csak dacból
nem tartottam születésnapot
>> Szervezni nincs kedvem most <<
de a meglepetés nem kell
Olyan legyen, amit én akarok.
5.
Mint egy rossz szokáshoz
ragaszkodtam hozzád
Pedig láttam én
hogyan teszel tönkre
Még írtam is arról,
hogyan hatoltál
tüdőmbe, vérembe, bőrömbe
Méregként a májba –
Csak egyetlen kapu maradt zárva.
Majdnem azt is betörted.
Nyögöm az
elvonási tüneteket.
9 hozzászólás
Márai óta tudjuk, hogy csak a dilettáns törekszik tökéletességre. Ez így jó, ahogy van. Nem kell piszkálni.
Gratulálok. a.
Szerintem is így jó ahogy van. "szobrászvéső" ez a szó különösen kifejező!
Barátsággal Panka!
Szia Zsázsa!
Érdekes gondolatsor 🙂 Engem a cím ragadt meg – az ötletes dolgok mindig megfognak (jómagam sosem tudtam kreatív címeket kitalálni).
Viszont érződik rajta, hogy csupán törmelék, helyenként még csiszolni kéne (vagy még pár sort hozzáilleszteni).
Egy sor viszont nagyon szúrta a szemem (2. vsz. 3. sor): "Micsoda szerencse, hisz az oltári móka!" – ez valahogy nem illik a képbe – persze, ez csupán megérzés.
További jó alkotást!
medve
Az első kettő talán a harmadik leszakadt kis törmelékdarabja, olyan "magukban-nem-állják-meg-a-helyüket" gondolatok, itt viszont, mint felvezetés, talán.
A harmadik önmagában is jó, és így jó, nem kell a tökéletesség, Az unalmas.
Hanga
A cím ragadott meg engem is, mint medvét, egészen zseniális! Amúgy tényleg látszik, hogy töredékek, de így együtt talán működőképesek. Persze, lehet, hogy csak azért gondolom, mert épp hasonlóban gondolkodom én is. 🙂
Üdv,
Poppy
Szia!
Töredékek, de milyen töredékek. Nekem nagyon tetszenek.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Maradványok. Látszik, hogy ezek csak valaminek a maradványai, amiket még nem tudsz végleg összerakni. Tudod, honnan vannak, most mit jelentenek, de még nem tudod őket elfelejteni teljesen vagy egésszé kovácsolni.
Az érzéseid itt is egyértelműek, ám a köntös, amiben látjuk őket még nem tökéletes. Talán ha az előbbieken teljesen úrrá leszel, elrendezed magadban őket, akkor az utóbbi is még jobb lehet. 🙂 De persze így is élvezhető.
mA
Igazán szép!
Később majd írok róla bővebben!
Üdv, Kelemen
Kedves Mindenki 🙂
nagyon köszönöm a véleményeket, felteszek még egy 4. és 5. maradványt is, és ezennel lezárom a dolgot /már decemberben megírtam és lezártam, csak nem tettem fel 🙂 / – lehet nem kéne, mert volna még mit csiszolni, medve által említett sor nekem se tetszik igazán, mondhatni egyáltalán nem 🙂 de pillanatnyilag semmi kedvem ezzel a történettel tovább foglalkozni.
Köszönöm mégegyszer, hogy a "Pici formátlan törmelékek. Még csiszolja őket a sodrás. Ti is segíthettek ebben, szeretettel fogadom az építő jelleget" felhívásnak eleget tettetek ^^
boldog Új Évet! 🙂
szeretettel
Zsázsa