Nézd mivé tettél, nem találom a helyem,
Minden nap bolyong, kóborol a lelkem.
Téged keres szüntelen, téged óhajt testem,
Kérlek gyere vissza, s legyél újra velem!
Nem lenne rossz vers, de olyan mint amit félbehagytak. Túl rövid, a magány vontatott intervallumú állapot, legalább még egy versszak szükséges lenne az atmoszféra kedvéért akár, s a lélek fájdalmát kifejezendő.
Üdv.: Alberth
Tisztelt Alberth!
Köszönöm a hozzászólásod és az építő kritikát. Remélem továbbra is figyeled majd alkotásaim és számíthatok a véleményedre.
Üdv. Ferike
4 hozzászólás
Nem lenne rossz vers, de olyan mint amit félbehagytak. Túl rövid, a magány vontatott intervallumú állapot, legalább még egy versszak szükséges lenne az atmoszféra kedvéért akár, s a lélek fájdalmát kifejezendő.
Üdv.: Alberth
Tisztelt Alberth!
Köszönöm a hozzászólásod és az építő kritikát. Remélem továbbra is figyeled majd alkotásaim és számíthatok a véleményedre.
Üdv. Ferike
Szia!
Rövidke, de egész jó, bár én nem vagyok egy romantikus tipus, ami a verseket illeti. Egyetértek alberth-tel, folytatni kéne.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy! Köszönöm a véleményedet, megpróbálom folytatni. Üdv. Ferike