Minden sötétség mögött,
fények ragyognak,
angyal szárnyak, cifra színek,
mégis, a magány farkasai,
mélyen lelkembe harapnak.
….és hagyom.
Csak bolyongok egy kiszáradt erdő,
haldokló fái között.
Léptem nehéz, az út göröngyös,
de menni kell.
Karon fogom magam,
bár még pirkad csak,
és a város szélén, egymagában,
egy kóbor eb épp rám figyel,
….ugatni már nincs kedve.
A Nap tüzes korongja,
még oly távolnak tűnik,
talán soha nem kell fel igazán.
Minek a fény annak,
kinek lelke sötétben jár,
mindegy erdő, vagy nagyvárosi zsivaj,
sehol nem lelé igazát,
….és sorvadni kezd a gondolat.
Pedig a sötétség mögött
fények ragyognak,
elérhetetlen csillogás,
de a szakadék mélyén,
mind ez csak látomás.
Már nem kér a lélek,
nem is követel,
megnyugodott régen,
….csak ballag, mint haldokló csillag az égen.
18 hozzászólás
Kedves József!
Nagyon jól adod át az érzést. Olvasás közben érezhetően "belassultam", és lejátszódtak előttem a képek. Az utolsó gondolat tökéletes koronája a műnek.
Gratulálok!
Szeretettel, Jodie
Kedves József!
Versedben érezhető az a hatalmas nehézség, bánat, és lelki szenvedés, amit egy magányos valóban átérezhet. Ismét gyönyörű amit írtál! Gratulálok!
Üdv
Szellő
Kedves József!
Nagyon jól érzékelhető az a bánat amit éreztél mikor soraidat leírtad. Jó a vers szerkezete, a külön sorok nyomatékot adnak a versszakoknak. A vers vége különösen jó, – a beletörődés, a megnyugvás, -szépen írtad. Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves József !
Ilyenkor van úgy nálam, írnék sokat arról mit élek át, amikor ilyen szép verseket olvasok, mint a Tiéd is. Hatást érsz el bennem.Úgy gondolom,az az igazi alkotás, mely a bensőt képes kimozdítani.
Szeretettel:Marietta
Szia Szhemi!
Nagyon megrázó a vers, de jó. Sírvafakadnék rajta legszívesebben. Egy sor egészen padlóra vágott: "karon fogom magam". Na ez a magány. Teljes valójában.
Gratulálok Szhemi, igen jól sikerült! A tartalma fájó, a formája különleges. A záró mondatok külön-külön is magukért beszélnek.
Szeretettel: Kankalin
(Egy helyen véletlenül két "l"-t ütöttél: talán soha nem kel fel igazán.)
Remekül érzékelteti a versed a magányt..annyira, hogy fáj..
Gratulálok szeretettel:Zsanett
Kedves Szhemi!
Úgy gondolom, hogy a búcsúzkodás, nem tőlünk, személytől, vagy személyektől történik, hanem a benső én a külső változás lépéstarthatatlansága ellen fogalmaz meg magának valamilyen választó-falat…
Engem a lemondásod három sora ragadott meg igazán: …"A nap tüzes korongja / még oly távolnak tűnik, / talán soha nem kel fel igazán…"
Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen feladsz valamit, ami maga teljességében az élet.
Gratulálok!
Barátsággal, Inda.
Szemi!
Csak most jutottam ide. Szomorú a versed, de nagyon szép! Tudom és gondolom, lélekben mindenki magányos. Én biztosan, de vannak pillanatok amikor nem érzem. vannak amikor rám tőr. Szerintem te is így vagy vele. Szép napot!
Barátsággal Panka!
Kedves Jodie!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Szellő!
Mindig örülök neked, ha erre jársz.
Köszönöm.
Üdv: József
Kedves Vali!
Örülök, hogy itt jártál.
Köszönöm.
Üdv: József
Kedves Marietta!
Köszönöm.
Örülök ha megérintett az írásom.
Most megyek és elolvasom a Zuhanás-című versedet, segíteni fog.
Üdv: József
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Neked is mindig örülök.
Üdv: József
Kedves Zsanett!
Köszönöm.
Üdv: József
Kedves Inda!
Nem adtam, és soha nem is fogom feladni.
Én egy utazó vagyok, az élet hullámain szörfözök, és tudod, hogy van ez, egyszer fenn, egyszer lenn, de ha elkapom a hullámot, akkor fen leszek.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Panka!
Jól gondolod.
Legyen szép a heted.
Üdv: József
szia szhemi:rátapintottál-finoman "rajzolva"
egy lényeges dologra,sőt veszedelmesre!
grat:ruca
Kedves Ruca!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József