erre jártam, eszembe furakodtál
igen, felszaladok hozzád..Apu
Vettem szép száraz virágot, de élőt is
hadd fújja a szellő
sírodon hátha újra eljő…ez merengő..
ragyogott a nap, bárányfelhők kacagva takarták azt
rügyező ágak, megnyugvás ami itt ismét elért
picit sírtam is..hazudni annyira könnyű
amit életemből kiszakított a sors, most mind eljő
kicsi vázádba vizet cseréltem, a virágot rendeztem szépen
jöttem, mentem, küszködtem..mert a mécses épp elégett
Hozzád jöttem..nekem ennyi elég.
Az élet majd engem is megért, Téged már megértett..
Mennyi mindent tettél azért, hogy ezt megértsem.
6 hozzászólás
Nagyon megható a versed, Dinipapa. Könnyeket csaltál a szemembe.
Rozália
Köszönöm, hogy nálam jártál…
Sorstársként nagyon megérintett a versed, sőt alkotásra ösztönzött, én 4 éves koromban vesztettem el édesapám, így bár hiányát nem is éreztem, de valahogy mégis végigkísérte eddigi életem.Részvétem.
A vers nagyon eredeti és megható, érezni benne a gyász erejét.
Gratulálok, remek munka, bár kár hogy már most meg kellet írni.
Üdv:Metal Koala
Köszönöm Attila!
Én 14 éves voltam, de ez mindegy…
Dehogynem érzed a hiányát!
Sajnos ilyen az élet, néha nem jó…
És mindenki cipeli a kis keresztjét…
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvi: d.p.
Megható vers … ama versek közé tartzik, amit valahogy "jólesik" az embernek olvasni.
Gratulálok: András
Kedves Dinipapa nagyon fájdalmas, szomorúan szép versedhez gratulálok. Néha olyan jó elmerengeni, beszélgetni a sír mellett. Az a jó, ha minél később kell kijárnunk beszélgetni.