“Egész pad lényem belekábul”
oly szép mi szemem elé tárul!
A rőt színben hulló levelek,
mint az őszi legyek, peregnek.
Érzem, hallom búsan jajongnak,
s mint a fájós sebek sajognak.
Könnyezik már a szürke felleg,
tavaszig gyógyírt már nem lelhet.
Kibúvik a nap sápadt fénye,
fásultan süt rám egész lénye.
Még bőségtálat tesz le elém,
majd ásítva lehunyja szemét.
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Igazi öszi hangulat,sajátos szépságeivel:
A hulló levelek melódiája!
S
“Még bőségtálat tesz le elém,
majd ásítva lehunyja szemét.”
Gyermekkorunkban az idény termést fogyasztottuk, kivéve természetesen azokat, amelyeket el lehetett tenni – burgonya, hagyma, alma, birs, dió, stb – vagy befőzni, savanyítani. Így nagyon szerettem az őszt, mert az valóban bőségtál volt. Szinte fel se lehet sorolni micsoda asztalt terített elénk.
Szeretettel olvastam emlékeket ébresztő soraid.
Rita 🙂
Söt még “böségtálat” is nyújt sok sok
termékekböl!
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor