Magányos órák

Egyedüllétem órái
úgy nehezednek rám, mint
számtalan ólomgolyó,
erős, tesi fájdalom.

Pár csepp esőben bánatom,
nyögve ül a vállamon.
Szétesik az esőcsepp,
így ezer lesz belőle.

Ezernyi magányos óra,
térj már nyugovóra!
Rég meguntam szenvedni,
mindig csak egyedül lenni.

Jöjj vissza régi vidámság!
Szánj rám egy boldog órát.
Éget már az egyedüllét…
Meddig kell viselnem még?

Tengernyi magányos óra,
térj már nyugovóra!
Nem bírlak elviselni,
Nem bírok így tovább élni.