Bizonytalan reggelén
Egy októberi napnak,
Az ifjúság küzdelmei
Egy vezércikkben is helyt kaptak.
Özönlöttek az utcákra
Csoportok és körök,
Követeléseket kiáltozván
Zavargások között.
Utcákon tüntetett
Az egyetemi ifjúság,
A hangulat: felszabadult mámor,
Sehol a harci elszántság.
S a hatalmas emberfolyam
A Margit hídon át
A Petőfi- szobortól Bem szobráig
Meg sem állt.
Sűrűn hangzott el a nép
Radikalizálódott jelszava:
„legyen szabad ez a haza
-szovjet csapat menjen haza!”
Ott született meg
Jelképe a forradalomnak,
Megszabadították címerétől
Szovjet mintás zászlónkat.
Miután a földön hevert
Összetörve Sztálinnak szobra,
Megkezdődött a Rádió
Hajnalig tartó ostroma.
Fegyveres felkelés tört ki
A békés tüntetés helyett,
S a fegyveres felkelésből
Nemzeti szabadságharc lett.
És volt aki csak
Otthon ülve rettegett-
Átélni mindezt
Milyen szörnyű lehetett.
3 hozzászólás
A lényeg benne van! Mi csak a szüleink, nagyszüleink elbeszéléséből tudjuk, mi történhetett, de te leírod, nem alkotsz véleményt. Nem is tehetjük, hiszen az utolsó soraid is bizonyítják, és egyetértek veled: “szörnyű lehetett”.
A vers szisztematikusságával, egyszerűségével megfogalmaztad az én gondolataimat is: mert ennyit tudok én is, megélni pedig – hála Istennek – nem nekünk kellett.
A furomon olvastam erről a versről. Aztán beírtam a keresőbe és megtaláltam…Szerintem nagyon jó lett. Nehéz lett volna ennél tömörebben mégis ilyen átfogóan egyberkani az eseményeket. Gratulálok hozzá!
Szia
Döbbenetesen átadtad azt az érzést, ami akkor a nép szívében lezajlott!Sajnos ezeken az ünnepeken, már ennek a nemzedéknek is ,,félni” kell, csak most már másért, és ez nem igazán publikus:(
Köszönöm, hogy olvashattalak:Kriszti