Korhely borisszák vizet
itatnak velünk,
miközben szemünk fénye,
világszép leányunk,
kapzsi zsivány mellett
luxusfeleséggé szajhul.
Okos fiunk hátát
nehéz útipoggyász nyomja,
világgá megy innen,
viszi vándorbotja.
Mi, akik azt hisszük,
hogy “rendesek” vagyunk,
lesütött szemekkel
kerüljük a tükröt.
Hátha angyal helyett,
hogyha belenézünk,
visszanéz az ördög.
Mai mese
By szilkati
5 hozzászólás
Kedves Kati!
Az ember mindenhová magát viszi. A saját gondolatait, érzéseit, éljen is bárhol. A tükörben viszont valóban megláthatjuk az ördögöt, mert emberek vagyunk és gyarlók. Addig jó, amíg meglátjuk, mert változtatni tudunk rajta és akkor változik a tükörképünk is.
Szeretettel olvastam magvas soraid. Örülök, hogy itt is sok egykori Holnap Magazinosra találtam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Csak van-e az emberben annyi bátorság, akarat, hogy még változzon?
Köszönöm, hogy el olvastad.
Szeretettel: Kati
Világvége alakul.
Sajnos, úgy tűnik.
Üdv: Kati
Én vidámabbakról akarok írni!
Tudom, azok gagyiságok, de én is az vagyok!
üdv Neked, Szil