s azóta talán
hozzád méltó vagyok.
Bár vannak napok,
hogy kicsit nehéz.
Egy láthatatlan kéz
olykor ráncigál.
Máskor áll a bál,
de akkor is kellesz nekem!
Nem lehet olyan gyötrelem,
hogy magamtól eltaszítsalak.
Hisz kedves alak
vagy, jól tudom.
Ezért ragaszkodom
hozzád foggal, körömmel.
Hidd el, örömmel
tölt el minden pillanat veled
hisz megismételni nem lehet…
Tudod mit? Hagyd magad! Száz évig igazítlak még!
Ha kész leszel, s már elég
napot töltöttünk együtt itt a Földön
(bár az lesz a végzetem)
Akkor hagyj magamra…
Életem.
13 hozzászólás
Szia!
Láttam bent vagy, sokáig.Mi következik ebből ?íÍsz! S itt van.
Nos, a vers,cifraságával pikantériát ad, s ez benne az egyedi!
Szeretettel:Selanne
Kedves vagy Selanne, köszönöm! 🙂
Szia Gyömbér!
Nagyon jó a versed.Mint mindíg, most is arra késztettél,hogy újra olvassam.Nekem soha nem egyértelmüek az elmélkedéseid.Most sem.Lehet,hogy Te magad vagy magadnak, akivel néha nehéz,akit faragni kell száz éven át , akit magadtol soha el nem taszítanál,szóval bevárod a végét.Így helyes,én is ezt a filozófiát követem.Egy nappal sem megyek el előbb mint ahogy a bevállalt dolgaimat el nem végzem. Majd akkor! A másik értelmezés szerint, – lehet egy másik személy akivel együtt él az ember/mármint Te,hiszen a verset Te írtad/, hozzá is ragaszkodunk,faragjuk,,ha elmegy,azt is elfogadjuk békességgel.Szép perceket szereztél nekem,köszönöm.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Köszönöm a "elemzésed"! 🙂
Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Én a saját szó szerint vett életemre gondoltam.
Természetesen én is kivárom a végét… vagy még azon is túl… 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Szia!
Akkora verseket írsz, hogy elképesztő! Szeretem olvasgatni őket. Felnézek rád!
Gratulálok itt is!
Szeretettel: kankalin
Szia!
Minden szerelemben ott a félelem, hogy egyszer véget ér. De az a vég, csak száz év után legyen.
Tetszik a versed!
Szeretettel: Rozália
Kedves Gyömbér!
Nagyon jó a versed.
Ez a szerelem.
Tetszett.
Üdv: József
Ez jól esett, kedves gondolat az elmúlásról, hozzád illő.
Hanga
szia!
Versed olvasva ismét nem csalódik az olvasó: a jól megszokot Gyömbéres csavarral ragasztod szemünket soraidra, mert szinte várja az olvasó a fordulatot, a csattanót! Így van ez most is, amikor kifinomultan szólítod meg azt a fogalmat, ami sokszor gyötrelmes, nehéz, göröngyös…
remek írás
leslie
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat!
Szeretettel: Gyömbér
Szépen írtad kedves Gyömbér!:)
Kedves Gyömbér!
Ez az igazi életigenlés, életszeretet. Ragyogóan viszed végig az embert, az olvasót, belső világodban, gondolataidban. Érzékenység, mégis erős akarat sugárzik belőled. Igen. Így lehet nagy dolgokat elérni, ha az ember ennyire ismeri, elfogadja önmagát.
Gratulálok!
A ragaszkodás szép, lírikus megfogalmazása. Gratulálok!