Igazi csiki-csuki játszmát fest
az élet, látom, hogy így van ez:
ha távolodom, közeledsz.
Szerelmet sírsz, boldog életet;
hiszem szavaid és döntök, megyek.
Elindulok feléd, de ajtóid bezárod
hiába futok, vagy viszek virágot…
Válasz híján lassan megfordulok
behúzom magam mögött az ablakot
magány-köpenyemben messzire indulok;
s mikor ott vagyok, újra hozzám bújsz
szelíden, aljasul a szívemhez nyúlsz
s mikor már érzed a perzselő lángot
másnap jégbe fagyasztott átok
mi arcodról visszanéz.
Aztán szerepet cserélünk; újra-
és újra – játsszuk és remélünk;
majd egyszer végleg elköszönünk.
6 hozzászólás
Kedves Jodie!
Szeretem az ilyen verset. Nagyra tartom, mert igaz. Minden szava igaz. Ha hisz benne valaki, ha nem. Én hiszem. Neked szomorú emléket takar, tudom, érzem. Bocsáss meg ha én most más értelmezés felé fordultam. Gratulálok!
szeretettel üdv:hova
Kedves Hova!
Tudom, hogy érted, érzed… és köszönöm! (a hozzászólásod is!)
Sajnos tényleg fájdalmas és szomorú része az életemnek az a szakasza, mikor ilyet élek át.
De egyszer ennek is vége lesz, vagy mifene 🙂
Köszönettel és szeretettel, Jodie
Kicsit még tovább írtam volna, nem zárnám le így a verset… de hát nem én írtam, te érzed, hol állj meg. De mégis, az utolsó sor sztem túl gyorsan zárja le a gondolatot.
Kedves Irén!
A hirtelen lezárás szándékos volt, semmiképp sem folytattam volna a verset, még akkor sem, ha tartalmilag vagy formailag megkövetelhető lenne/lehetne. A pont, pont ott van, ahol lennie kell 🙂
Köszönöm az észrevételt, hálás vagyok érte!
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Keserű vers. Fájdalom, kicsit kilátástalanság, a dolgok feletti tehetetlenség árad a sorokból. Az elnyűtt hanglemezek, amiket egy vergődő kapcsolatban minduntalan felrakunk. Mindig ugyanaz a lemez. Mégis az utolsó cérnaszál elpattanásáig kitart az ember, pedig már a remény is halovány. Tetszik az őszinteséged és a kitárulkozásod.
Üdv
((Zoli
Kedves prince!
Ebben csak az a szomorú, hogy mikor ez a lemez szól, általában tényleg csak egy cérnaszál tart még. Pedig mindig, minden helyzetben kettőnek kéne…
Köszönöm, hogy itt jártál, és, hogy nem hagytad szó nélkül 🙂
Szeretettel, Jodie