Midőn a májusfa alatt sétáltam,
a sorsunkról és jövőnkről méláztam
Lám, körülöttem régi, jó barátok,
lágyan símogattak a szófoszlányok
A tiszta szónak, őszinte dallama,
lengett a téren, szállva a magasba,
közben fenn díszelgett a cifra májfa,
hogy sudárságát mindenki jól lássa
A tavasz napsugara melengette,
ágait, Duna szele lebegtette
A történelmet megélt épületek
így jelent kaptak és új ígéretet:
Múltból okulva és azt mérlegelve;
lesz jövőnk, őseink útjára lelve
Ismeretlenül is összetartozunk,
mert magyar a szívünk, magyar az ajkunk
Május 4 – Komárom
By Lady
2 hozzászólás
Szépen fejezed ki az összetartozást. Gratulálok: C.
Köszönöm. Ez volt a célom, mert erre van szükség.